A természetből a legbensőbb lényegig

forrás: http://www.momus.hu/article.php?artid=7200

Kolonits Klára imponáló szívóssággal keresi a megnyilatkozás lehetőségeit a dal műfajának megszerettetésére. Átlagban évi hét-nyolc önálló, egész estés dalest van mögötte, ami hazai viszonylatban egészen kiemelkedő. Tavaly nyáron Beethoven-koncerttel jelentkezett, az Őszi Fesztiválon Rachmanyinov-dalesten mutatkozott be.
Az idei Tavaszi Fesztiválon Liszt Ferenc dalaiból rakott össze egy jókora csokornyit. Egész pontosan 22 dal hangzott fel (a ráadással együtt) a Budapest Music Center koncerttermében, s szinte kivétel nélkül mind a hosszabb alkotások közül kerültek ki. Kolonits a felhangzó két tételnyi Zarándokévek-részlettel együtt nettó 135 perc műsort választott. Bátor és lenyűgöző tett, de a megvalósítás még bátrabb és még inkább lenyűgöző.
Kolonits Klára már tíz éve önálló Liszt-dallemezt adott ki a Hunnia Records égiszén belül (Dinyés Dániel zongorakíséretével), s azóta első számú reprezentánsa Liszt dalainak, s persze, nemcsak idehaza.
Ezen az estén a dalok mintegy fele újdonság volt a lemezhez képest. Az énekesnő az első hangtól az utolsóig bűvkörébe vonta közönségét, amely (nem gyakori eset!) végig pisszenés nélkül élt együtt a koncerttel. Nem kívülálló hallgatóként, hanem saját élményként megélve azt.
Az elhangzott dalok pedig szép apránként egy igazi zarándokutat jártak be velünk. A német, francia, olasz és angol nyelven elhangzott művek a természetből indulva elvezettek a legbensőbb lényegig. Az Értől indulunk, utunk egészen az Óceánig tart, ahogy a költő mondja. Az Ér a Rajna (Im Rhein, im schönen Strome – A Rajnán tükröződnek) különösebb magyarázat nélkül, az Óceán pedig a lélek Petrarca szonettjében (I’vidi in terra angelici costumi – Én láttam angyali lényét e földön) bő két órával később, az utolsó dalban.
Kolonits nagyon is érzelmi oldalról közelít ezekhez a dalokhoz, ha lehet, a lemezhez képest még tovább mélyült a kapcsolata velük. A hangadás egészen idilli, mert a hangot, a vokalitást minden pillanatban a kifejezés eszközévé teszi. A hang pedig bámulatosan engedékenyen simul össze a kottával. A Liszt-dalokkal kapcsolatosan énekesek vissza-visszatérő panasza, hogy szerzőnk kevéssé énekesbarát módon fogalmazott, a dalok többsége kényelmetlen fekvésben van, s egyes megoldásait kifejezetten kellemetlen énekelni. Ebből semmit sem érzékelünk ezúttal, Kolonits a lehető legtermészetesebb módon közvetít a dalok és a közönség között.
A voce minden regiszterben melegen, puhán és telten szól. A természetfestő színeket éppoly magától értetődően szólaltatja meg, mint a szerelmi mámor izzó dallamíveit, a fájdalom gyötrelmeit, a groteszkebb művek harsány karikatúráját, vagy az elmélyültebb dalok töprengő filozófiáját.
Kolonits Klára méltó partnere volt ezen az estén Zsoldos Bálint. Zsoldos keze alatt a zongora éppoly sokoldalúan tudott megszólalni, minden hatás gondos színkeverés eredményeként szólalt meg, a komponistához illően a virtuóz elemeket sem nélkülözve. A dalok között felhangzó két Zarándokévek-részlet (A genfi harangok, A gondolkodó) Zsoldos, pianistáknál ritka, mélyen töprengő alkatát mutatta meg.
A zajos ovációra Kolonitsék előbb az Es muß ein Wunderbares sein című, nagyon poétikus dallal köszönték meg a publikum lelkesedését, majd népszavazás útján kiválasztották ismétlésre az utolsó Petrarca-szonettet.

 Liszt Liederabend Café Momus, Tóth z. Antal, 2019. április 15.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük