Az Éj Királynője

with Nincs hozzászólás

Spangel Péter: Kolonits Klára egy év híján negyed százada meghatározó alakja a hazai komolyzenei életnek. A leköszönő évadban eddigi pályafutásának talán legkiemelkedőbb évadát zárta, szakmai és közönségsikert aratott Donizetti Lammermoori Lucia és Bellini A puritánok című operájában, március közepén egy hét alatt háromszor énekelte Szilágyi Erzsébetet a Hunyadi Lászlóban, és két alkalommal – Szegeden – legkedvesebb szerepét, Melindát a Bánk bánban. Jelenleg Nürnbergben próbál, Odabella szerepére készül Verdi korai remekművében, az Attilában, melyet a fiatal magyar karmester, Káli Gábor vezényel. Egy budai cukrászdában szemlézzük életének eseményeit.

Kolonits Klára: Négyéves koromtól érdekelt a zene és a képzőművészet. Nagyapám, Bartha Dénes zenetörténész professzor volt, ő alapította a Zeneakadémia Zenetudományi Tanszékét, amelyet később évekig, Szabolcsi Bencével közösen vezetett. A hatvanas évek második felétől Amerikában dolgozott különböző híres egyetemek vendégprofesszoraként, de „távhatása” érvényesült, támogatta a zenei képzésemet, és boldog volt, hogy már hatévesen szólót énekeltem a templomban. Kaptam tőle egy fuvolát, először hangszerrel próbálkoztam. Az első kerületi, Kosciuszkó Tádé utcai zenei általános iskolába jártam, itt ifjabb Sapszon Ferenc kórusában énekeltem. A középiskolát a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban végeztem. Ez idő tájt festőművész szerettem volna lenni, ám az érettségi évében zajló nemzetközi karmesterverseny ismét a zenei vonalra irányította az érdeklődésemet. Egy évet intenzív szolfézs és zongoratanulással töltöttem, majd felvételiztem a karvezetés szakra. Fél év alatt rájöttem, hogy „rossz útra” tévedtem. Valaki megkérdezte, miért nem énekelek inkább, sőt a karvezetés szakon egyik tanárom, Makláry József is erre biztatott. Egy gimnáziumi ismerősöm ajánlotta Schultz Katalin énektanárnőt. Először magamtól nem mertem elmenni hozzá, ám egyszer összefutottam a barátnőmmel a Régiposta utcában, azt mondta, nincs kifogás, azonnal menjek vele énekórára. Elsöprő találkozás volt, már a második alkalommal nagyfokú elköteleződést éreztem benne. Bízott bennem, talán egyedül ő hitte, hogy egyszer énekes lehet belőlem. A következő évben jelentkeztem a Zeneakadémia Semmelweis utcai Tanárképző Intézetének énekszakára. Szerencsémre a fő tantárgyat Gyurkovics Mária lánya, Forrai Zsuzsa tanította, állandó korrepetitorom Alter Katalin volt. Közben részt vettem Walter Berry kurzusán, aki nagyon pozitív visszajelzést adott nekem.

És így jutottunk el első színpadi fellépéséig…

K.K.: Még jóval a diploma megszerzése előtt, 1994-ben Vashegyi György kért fel A varázsfuvola első hölgy szerepére. Azonnal megérintett a színház, a színpad és főleg az opera varázsa, ekkor köteleztem el magam végérvényesen az éneklés mellett.

Egy operaházi meghallgatás után Kolonits Klárát Ütő Endre akkori főigazgató vette fel ösztöndíjasnak, de hamarosan lemondott. Az őt követő Vámos László, majd Szinetár Miklós és Oberfrank Géza főzeneigazgató is meghallgatta, de nem éltek a tehetségével… Így állt elő az a helyzet, hogy két éves ösztöndíja alatt egyszer sem léphetett az Operaház színpadára. Időközben a Debreceni Csokonai Színház operatagozatának zeneigazgatója, Kocsár Balázs szerződtette. Első szerepe Mozart Figarójában Cherubino volt, az Ütő Endre által szervezett produkcióban egyidejűleg Budapesten a Grófné szerepét is elénekelte. Nehéz időszaka volt ez az életének. Az instabil egzisztencia mellett családi gondokkal is küzdött, anyai és élethivatásában egyszerre kellett helyt állnia úgy, hogy szinte állandóan ingázott Budapest és Debrecen között, ráadásul hangfajában is kereste a helyét. Közben külföldi felkéréseknek is eleget tett. A lírai szoprán és drámai koloratúr szerepkör között ingadozott, például a szegedi operatársulattal egy hónapig Hollandiában turnézott későbbi nagy szerepével, az Éj királynőjével, melyet később többek között németül és finnül is elénekelt. A szöveg még most is bennem van – említi, és rögtön idéz is néhány sort. A biztonságot három éves operettszínházi szerződés hozta meg a számára, a primadonnaszerepek sokaságát énekelhette el. Operaházi karrierje tizenöt évvel ezelőtt, 2002-ben kezdődött.

K.K:Felvételt nyertem az operastúdióba. Eleinte csak szerepgyakorlatra jártam Oberfrank Gézához, akivel nagyon közel kerültünk egymáshoz, sok instrukciója máig elevenen bennem él, és áthatja szerepformálásaimat. Az első nagy kihívás Fiordiligi volt a Cosi-ban, beugrással a következő év januárjában. Egyre több feladatot kaptam, főleg Mozart operáit. 2004 őszén pedig az addigi pályám legkedvesebb szerepét, Mimit formálhattam meg, a Bohéméletben. Úgy tűnt, végre megtaláltam hangfajomat, a lírai szoprán szerepkört. Ám egy évvel később az új főzeneigazgató, Kesselyák Gergely a koloratúr szerepek felé irányított. Az Éj királynőjét húsz évvel ezelőtt énekeltem először a szegediekkel egy holland turnén. Előtte hónapokig munka nélkül voltam, tele sok-sok bizonytalansággal. Megvoltak a magasságaim, a szerepet el kellett énekelnem. Ugyanilyen szituációban voltam 2009-ben, amikor a Vígszínházban játszottuk a darabot. A szerepet háromfordulós előéneklés előzte meg. Meg kellett csinálnom, hogy a pályán maradhassak. A karakterrel igazán csak később tudtam foglalkozni. 2012-től weimari, majd linzi vendégszereplésem óta éneklem folyamatosan a királynőt. Közel száz előadással a hátam mögött, úgy gondolom, lassan el kell búcsúznom a szereptől. Szeretnék a nagy olasz, bel canto operák felé fordulni, ami más típusú hangadást igényel.

Kolonits Klára 2006 őszén a Traviata Violettája mellett először alakította pályája legfontosabb anyaszerepét, Melindát, a Bánk bánban. Mint ahogy egy írásában olvasható: „mélyen megérintett, a gyerekek őszinte, romlatlan tekintete, ösztönös reakciója a színpadon. Észrevettem magamban egy egyre erősödő vágyat, hogy lehetőség szerint minél többet lépjek fel ezekben a szerepekben, megélve és kiénekelve mindazt az örömet és fájdalmat, ami bennem az anyaság fogalmához kapcsolódott”. A szerepet tizenegy év óta énekli, többféle rendezésben és változatban. Repertoárján szerepel az ősváltozat is, melyet legutóbb éppen Szegeden énekelt két előadáson
Egy hónappal az előadás előtt feljött hozzánk Pál Tamás. Átvettük Melindát. Fél szavakból is megértettük egymást, összehangolódtunk. Öröm volt vele és nagyszerű partnereimmel dolgozni. A Galgóczi Judit által színpadra állított mű megint egy új rendezés volt.

K.K.: Több részt meg kellett újra tanulnom az ősváltozatból, mert azt már korábban csak koncertszerűen énekeltem. Később, 2013-ban megkaptam a másik nagy anyaszerepet, Szilágyi Erzsébetet a Hunyadiból. Tavaly novemberben pedig, koncertszerű előadáson elénekelhettem a címszerepet Erkel első operájában, a Bátori Máriában.

Kolonits Klára korábban már énekelte Gildát, Violettát és Luisa Millert, Mindhárom műben és a Lammermoori Luciában megmutatta kiváló kvalitásait, briliáns hangtechnikáját, izzó szenvedélyét, érzelemgazdagságát, hiteles, mélyen átélt játékát, szerepeivel való teljes azonosulását. Május vége felé Bellini A puritánok című operájában Elvirát énekelte Pécsett, a Kodály Központban óriási sikerrel úgy, hogy ezen az estén formálta meg először a női főszerepet. Mély beleérző képességével élte mega magányt, a szerelmet, az egekig érő felszabadult boldogságot. Szerep és énekes nagy találkozásának lehetett tanúja a közönség. Milyen feladatok várják az újévadban?

K.K.: Szeptemberben az Operaház erdélyi Hunyadi László vendégjátékain Szilágyi Erzsébet szerepében lépek fel. Október végén Meyerbeer:A hugenották című operájából Valois Margit, Navarra királynőjének megszemélyesítése vár rám. Szegeden Verdi Ernánijának Elviráját, Debrecenben pedig a Norma címszerepét éneklem. Az Erkel Színházban repertoár előadásként Éj királynőjét, Fiordiligit és kedvenc szerepemet, Luciát énekelem.

forrás: Magyar Krónika

Leave a Reply