Donizetti stílusát elsajátítva Erkel tolla alatt megszületik a magyar opera hangja, egy semmihez sem hasonlítható ízzel, kolorittal. Az opera tele van csodálatos dallamokkal – nekem, mint Bátori Máriának az életműben is kiemelkedő áriák, csodás szerelmi duett, nagy tabló finálé, és drámai jelenetek jutnak. Mindannyian, akik a színpadon részt veszünk ebben a nagyszabású produkcióban, érezzük a felelősségét: talán sikerül annyira megszerettetnünk és elfogadtatnunk ezt a szépséges dalművet, hogy nemsokára élő, színpadi előadásban találkozhassunk vele.

produkciók

2016 Magyar Állami Operaház
Zenei vezető: Kocsár Balázs

képek

kritikák

“Jelen korunk „Erkel-szopránja”, Kolonits Klára (…) lubickolt a már-már gyilkosan nehéz szólamban, de a vokális alakításban is, amely felidézte a Szilágyi Erzsébet kívánta bravúréneklést, Melinda tragikus színeit, sőt még a Gara Mária-szólam fényeit is. (Bizonytalanok a hírek arról, hogy készül-e lemezfelvétel a Bátori Máriából, ugyanakkor nem tartanék érdektelennek egy Erkel-lemezt Kolonitscsal, amelyen Gara Mária áriái is szerepelnének.) És itt nyomatékosítsuk még egyszer, hogy ez a briliáns teljesítmény a 2 és 6 nappal korábban abszolvált Verdi-requiemek után született!”

 November 13. 2016, momus.hu, Timár István

“Nagyobb örömre adott okot, hogy az énekesi produkciók között akadt igazán emlékezetes. Mikor is lenne indokoltabb a darabot játszani, mint amikor a címszerep ilyen kiválóan kiosztható! Kolonits Klára ezúttal is megmutatta vokális sokoldalúságát és átszellemült figurateremtő képességét, kristálytiszta hangja alkalmas drámai erővel is szólni, miközben a koloratúrák szinte felfoghatatlan virtuozitással peregnek. Ám a karakter még egy fontos tulajdonságot igényel, amelyre szintén nem lehetett panaszunk: a színre lépő Bátori Mária ugyanis kellő tartással rendelkező, erős, karizmatikus nő, akiről könnyen el tudjuk képzelni, hogy még egy király is elbizonytalanodik a jelenlétében.”

December 2. 2016, operavilag.net, Kondor Kata

December 2. 2016, Bartók Rádió – Új Zenei Újság, László Ferenc



október 19.

Erkel: Erzsébet

Erzsébet

Október 19., Budapest, Erkel Színház

Budapesti előadásokban altatószerűen énekeltem „Élt régen egyszer, két kismadár” – áriát, simogattam a gyerek (Kitti, utána Zizi) arcocskáját, magamhoz öleltem, ő a kis kezével megmarkolta az ingemet, és éreztem, ahogy a kis teste ellazul és egyre nehezebb lesz. Elaludt, vagy valami alváshoz nagyon hasonló állapotba került, így könnyedén felnyalábolhattam és lefektethettem a földre. A jelenet folytatásában, ahol nyilvánvalóvá válik, hogy Melinda hallucinál és az áriában emlegetett madárka voltaképpen a saját vergődő lelke, Kitti a gyermekek őszinte reakciójával kinyitotta a szemét, és elhúzódott tőlem. Zizikének elmondták, milyen zenei végszóra kell „álmából” felpattannia, és a karomba ugrania, azt is hibátlan időzítéssel oldotta meg. Ekkor hűltem először el azon, mennyire tökéletesen bele tudnak a gyerekszereplők helyezkedni a zenébe. Szegeden szó sem volt elaltatásról, egy érdeklődő és aggódó gyermeknek kellett elmondanom, „madár-nyelven”, mekkora tragédia ért engem. Zsombor elhelyezkedett, rám nézett az elképesztően értelmes és hatalmas barna szemeivel, és számomra megszűnt a színpadi „teljesítés”. Éreztem, nem vehetem le róla a tekintetemet – bíznom kellett Pál Tamásban, hogy lekísér – mert a színpad azon pontján én valóban nem láttam, nem hallottam semmit, nem is tehettem mást, mint belekapaszkodtam azokba az egyre mélyülő szemekbe, és csak énekeltem, halk és puha hangon, hogy nehogy elillanjon a varázs. Ekkor Zsombor tekintetében és az éppen csak mosolyra húzódó ajkain megjelent a részvétnek és együttérzésnek egy olyan kifejezése, amit felnőtt, férfi partnereknél is csak ritkán tapasztaltam

produkciók

2017 Szeged (ősváltozat)
Zenei vezető: Pál Tamás, Rendező: Galgóczy Judit

2012 Magyar Állami Operaház (⟳ 2013, ⟳ 2013, ⟳ 2015)
Zenei vezető: Héja Domonkos / Kollár Imre, Rendező: Káel Csaba

2010 Magyar Állami Operaház (ősváltozat)
Zenei vezető: Héja Domonkos

2006 Magyar Állami Operaház
Zenei vezető: Dénes István, Rendező: Kerényi Imre

képek



Végig nézve színpadi gyermekeim során, mindenki adott valami egyedi, különleges élményt, amire mindig emlékezni fogok. Őszintén szólva, hálás vagyok a most futó előadás rendezőjének ezért az újabb, átélhető anyaszerepért. Tudom, hogy hagyományosan Mátyás „nadrágszerep” és az ifjú mezzoszopránok territóriuma, de nekem lehetőséget adott egy érettebb anya karakterének megformálására. Déneskét ajándékba kaptam, ebben biztos vagyok. Különösen érzékeny és fogékony időszakban találkoztam vele és nem csak egy-egy előadást, hanem teljes sorozatokat és a hozzájuk kapcsolódó próbákat is együtt csináltuk végig. Ez igazán sok együtt töltött időt és egymás alapos megismerését jelentette, aminek az lett a következménye, hogy nem szerepeket alakítottunk, hanem éltünk a színpadon. Rengeteg apró játékkal gazdagítottuk Erzsébet és Mátyás kapcsolatát, ami az utolsó sorozatra azt eredményezte, hogy a finálé katartikus lefejezés-jelenete után Erzsébet nem rohan ki a színről, hanem „beleáll” a jelenetbe, és végig nézi, ahogy a sors Mátyásnak juttatja a koronát.

produkciók

2013 Magyar Állami Operaház (⟳ 2014, ⟳ 2015, ⟳ 2016, ⟳ 2017, ⟳ 2019)
Zenei vezető: Kocsár Balázs, Vezényel: Szűcs Gábor

képek

kritikák

“Elsősorban, csodálatos és alig ismert magyar szoprán, Kolonits Klára. Múlt héten először hallottam élőben és azonnal odavoltam a csodálatos hangszíne szépségéért. Ez szinte luxus, hogy hallhatjuk egy ilyen magabiztos hangot ekkora szenvedéllyel, tűzzel énekelni. Nagy rejtély számomra, hogyhogy nem énekel a világ legnagyobb operaházaiban? Mindig is teljesen őszinte vagyok a véleményeimmel, és ha nem lennék teljesen elragadtatva, nem így fogalmaztam volna… de mindenkinek erősen ajánlom megnézni a naptárát és megpróbálni élőben hallani őt.”

2016. március 22., facebook.com, Dillon Haynes (Coloraturafan)

“Kolonits Klára (…) eszközök és látvány-effektek nélkül is képes arra, hogy a figyelmünket teljes egészében magára vonja, így nem csoda, hogy olyan erős a taps, amit kap, hogy még távozása után is percekig zúg. ”

2016. március 13., mezeinezo.blog.hu, Makk Zsuzsanna 

“A drámai koloratúrszoprán szerephez Kolonits Klára a koloratúra felől közelít. Ám trillái mindig a lelkéből fakadnak, előadásmódjában nincs semmi külsőséges. Tartásából, mozdulatiból nemesség sugárzik, és igaz fájdalma a jórészt diákokból álló publikumot is szíven üti. Feszült figyelemmel hallgatják, majd zajos ünneplésben részesítik. Megnyugtató, hogy az igazi nagy művészet milyen közvetlenül és erősen hat. .”

2015. március 16., tiszataj.hu, Márok Tamás

“Minden Hunyadi előadásban a közönség a második felvonástól elsősorban az anya szemszögébe helyezkedik, Szilágyi Erzsébet szerepe a legdrámaibb és a leghálásabb egyben. A fiáért aggódó anya jól visszaadható, különösen, ha jelentős áriákkal is ellátja a szerző. Átéljük vele a kínt, és ezzel egy időben csodáljuk a koloratúráiért.  A közönség részéről ritkán tapasztalható szűnni nem akaró taps volt több ária jutalma is. Ezen az estén is bejött a papírforma, övé a legnagyobb siker.

2015. március 2., mezeinezo.blog.hu, Makk Zsuzsanna 

“Kifejezetten jó a szerepben, a részvétünk az övé. A közönség mindkét este felismerte az énekes hangi kvalitásait, előadás közben is rengeteg tapsot kapott és a végén őt ünnepelték a legharsányabban. Erkelnek is köszönhető, erősen úgy tűnik, hogy a fiát sirató anya alakjáról volt a legtöbb mondanivalója. A kivégzési jelenet az előadás csúcspontja és azt egyértelműen az anya szemszögéből látjuk.”

2014. június 24., mezeinezo.blog.hu, Makk Zsuzsanna 

“Kolonits Klárától azt vártuk, hogy a La Grange-ária végre a maga szépségében, nehézségek és hasonló fogyatkozások nélkül szólaljon meg. Nem is csalódunk, a művésznő ezúttal is megmutatja bámulatos koloratúrkészségét, könnyedén és csillogón valósítja meg a legbonyolultabb futamokat is.”

2013. június 17., operavilag.huKondor Kata 

“Minden szempontból kifogástalan alakításnak lehettünk szem-és fültanúi. Kolonits Klára az ideális drámai koloratúra, aki nemcsakhogy üzembiztosan adta elő a rettenetesen nehéz szólamot, de a komplex személyiséget tudta hisztériától mentesen, mégis megrázón ábrázolni. Ezen a késő délutánon a lelkes ifjak további erőpróbára tették, nem tudván, hogy az ária nehezebbik fele hátra van, a közepénél hatalmas vastapssal akasztották meg a La Grange-áriát.”

2013. június 6., momus.hu, Z. Tóth Antal