Lammermoori Lucia 2019

with Nincs hozzászólás

 

 

Kolonits Klára. Többször írtam már róla. Mindig rendkívül dühös leszek, ha hallom – mert őegy olyan énekesnő, aki a világ minden színpadát megérdemelné, pedig ha hallani akarom élőben, Budapestre kell utaznom (ezek az operai élet rejtélyei, vagy inkább csúnyaságai, amikkel a több mint húsz éves pályám alatt alaposan volt alkalmam ismerkedni).
Tökéletesen uralkodik a hangján, új színekkel, variációkkal fűszerezi a produkcióját, elképesztő mesterségbeli tudással. A színészi-emberábrázolási tehetsége szintén elbűvölő. A Luciája kezdetektől fogva őrült, de ugyanakkor nagyon karakteres. Kívül marad a családi játszmákon iránt, csak kényszerből elfogadja a bátyja erőszakos kitöréseit -és csak akkor omlik össze, amikor a kezébe kerül Edgardo állítólagos csalásáról szóló hamis levél. Az esküvői jelentben nagyon is látható benne az érzelmi felindulás, az összes reakciója kemény és határozott. Az őrülési jelenete, ezúttal fuvolával, a hagyományos hangnemben (ellenben a tavalyi üvegharmonikás változathoz, amit a francia partitura szerinti magasabb fekvésben, záró magas F-fel énekelt), egy vokális remekmű. Sills-t idéző díszítései egyeseknek talán túlzottak, viszont ahogy ő adja elő – egyenesen elragadóak.
Hozzátenném, hogy Kolonits Klára nagyon közvetlen és tüneményes jelenség, aki mindig nagyon hálás a látogatásunkért.

Riccardo Ristori

(…)meg is állapítottam, hogy nem bírom a szoprán hangokat. Ma rájöttem, hogy nincs bajom a szoprán hangfekvéssel, csak bizonyos hangszínekkel – Kolonits Klára hangszíne öblös, bársonyos, nem bántja a fülemet, sőt. Bármeddig elhallgattam volna őt Luciaként, annyira könnyedén és harmonikusan jöttek ki belőle a hangok. A szép hangszíne mellett az előadásmódja is nagyon meggyőző, sokszor hidegrázós.

A kevésbé jó operaélményeim után nagyon meglepődtem, hogy Donizetti zenéje felkapott és vitt magával. Úsztam a zenével, mint egy könnyű kis hajón, teljesen belefeledkeztem a hangokba. Volt, hogy annyira szépnek találtam Kolonits Klára és Balczó Péter duettjét, hogy a könnyem is kicsordult. Azt hiszem ezt hívják katarzisnak.
Lucia megőrülési jelenete után olyan hosszú nyílt színi taps és bravozás volt ezen a kis délelőtti, 2/3 házas előadáson, hogy én is teljesen meghatódtam. Nem is értem, hogy miért nem ismertebb ez a művésznő a közéletben, mert ahogy apósom is mondja: ő egy csoda.

Szilvi irkál

 Az egyértelmű hangi virágkorba lépett Kolonits egy erőtől duzzadó, őrületében is energikus, fiatal nőt játszott.
Kolonits hangi alakításáról, annak a korábbiakhoz képest tapasztalható fejlődéséről külön kell szólnom. 2015-ben Szombathelyen énekelte utoljára ezt a változatot, a fuvolás kadenciával. Sajnos a színház a mostani produkció bemutatójára feleslegesen visszatért az eredeti változathoz, amelyet világszerte azoknak a szopránoknak találtak meg újra, akiknek nincsenek meg a hagyományosan játszott, egész hanggal leszállított változat csúcshangjai. Kolonits Klára persze győzte a magasabb verzió magasságait is, de nyilvánvaló, hogy a halálugrás veszélye nélkül most ő is nyugodtabban, plasztikusabban formált zeneileg és játékban egyaránt.
A hang tökéletesen kiegyenlített, az elmúlt évek drámaibb szerepeinek köszönhetően megtelt és kigömbölyödött a középfekvésben, puhán és erőltetés nélkül szól a mély állásokban, biztosan nyílik, szabadon és csengőn szárnyal a legmagasabb régiókban is. Örömömre szolgált, hogy elhagyott sok, korábban általam feleslegesnek érzett díszítést, pontosan annyira volt virtuóz, amennyit egyrészt a stílus és a kotta megkíván, másrészt a jó ízlés megenged. Az internetnek köszönhetően az utóbbi években a világ bármelyik részéről közvetített nagynevű Luciáktól megközelítőleg sem hallottam, egyetlen egyszer sem az övéhez fogható hangi megvalósítását a szerepnek — büszkék és boldogok lehetünk mi magyarok, hogy ez a koloratúrcsillag a mienk.

Café Momus


Donizetti remekének legújabb hazai diadalmenetében nyilvánvalóan nagy szerepe van annak a csodának, ahogy egy díva mindig új arcát mutatja meg a címszerepnek, mert Kolonits Klára Luciája számomra kicsit minden évben más volt, az idei szériában úgy éreztem: alakítása letisztultabbá vált. Szerettem a bemutató idején a virtuóz díszítéseket, amiket nem éreztem önkényesnek, hiszen a művésznő mindig gondosan ügyel rá, hogy minden hangot a dráma szolgálatába állítson. A mostani előadások alkalmával szolidabban volt virtuóz, de ez semmit sem vett el szerepformálása művészi értékeiből. Hangja most is csodásan szárnyalt a magasabb régiókban s ugyanolyan magabiztosan szállt alá a mélyebb tartományokba, tette mindezt rendkívüli muzikalitással, kiváló stílusismerettel, nagy profizmussal és színházi rutinnal, de ami a legfőbb, hihetetlenül érzékenyen ábrázolva a figura legapróbb lelki rezdüléseit. Alakítása árnyalatokban gazdagabbá, pszichológiailag egyre meggyőzőbbé vált az évek múlásával.

Péter Zoltán

Klara Kolonits LUCIA 2019

Klara Kolonits in the great mad scene from Lucia di Lammermoor! A completely amazing night at the opera. Klara just keeps amazing me more and more, what an incredible gift she is sharing with the world. I was moved so deeply tonight and it was truely like hearing Lucia for the first time again. Thank you Klara!

Közzétette: Coloraturafan – 2019. február 10., vasárnap
Klara Kolonits Lucia di Lammermoor (role)

So many requests for more of the Lucia with Klara <3

Közzétette: Coloraturafan – 2019. február 28., csütörtök

Leave a Reply