kamara.hu fesztivál

November 14.

Liszt

Budapest, Zeneakadémia, Solti Terem

November 15.

Bellini

Budapest, Zeneakadémia, Solti Terem

November 17.

Wolf

Budapest, Zeneakadémia, Solti Terem


Liszt: Oh! Quand je dors

műsor:

Liszt: Loreley
Liszt: Oh! Quand je dors
Liszt: Mignon

műsor:

Bellini: Torna, vezzosa Fillide
Bellini: Per pieta, bell’idol mio
Bellini: Ma rendi pur contento

Bellini: Ma rendi pur contento

műsor:

Wolf: Um Mitternacht
Wolf: Verborgenheit
Wolf: Nimmersatte Liebe

Wolf: Nimmersatte Liebe

kritikák

Ez után következtek azok a Liszt-dalok, melyek leginkább képesek voltak az Utas és holdvilág miliőjét felidézni. Stílusos volt a dalokat Grieg darabja után elhelyezni a programban, hiszen Liszt volt Grieg egyik bátorítója, aki alkotásra ösztönözte a norvég szerzőt. A három dalt akkori szerelmének, élettársának, Marie d’Agoult-nak írta. Mona Dánieltől megtudhattuk, hogy a Die Loreleyt 1841-ben Heinrich Heine versére írta, de a történet számos más költőt is megihletett, a magyarok közül például Weöres Sándort és Dsida Jenőt is. Felhívta a figyelmet arra, hogy figyelmesen hallgatva a zeneművet, annak egyes részletei Wagner Trisztán és Izoldájára emlékeztet, ez talán gesztus akart lenni a két zenei géniusz viharos kapcsolatában. Az Oh! quand je dors, melyet magyarul „Ha álmom mély” címmel ismerünk, egy Victor Hugo-vers dallá formált változata. Mignon dalának (Mignons Lied) irodalmi alapja Goethe verse. Jóllehet a zeneszerző nem szerette Goethét, de abban a korban divat volt megzenésíteni a verseit. Mignon gyakran ismétlődő mondatai „Oda, oda vágyom én” talán Goethe olaszországi vágyódását is kifejezi. Mindhárom dal az elvágyódás, a vágyakozás mély érzését tárja a hallgató elé. Kolonits Klára és Simon Izabella előadásmódja maximálisan visszaigazolta azt a vélekedést, hogy Liszt darabjainak megfelelő interpretálásában nagyon sokat számít a közvetítő, az előadó művészi attitűdje. Teljes átéléssel zongoráztak, illetve énekeltek, és valóban elröpítettek minket Szerb Antal regényének világába, melynek még utolsó bekezdésében is megjelenik a Hold, Mihály ugyanis – már hazafelé tartva a vonaton – annak fényében próbálja kivenni a toszkán táj hegyeinek körvonalait.

2019. November 19., Art7, Rácz Anna

Tőrőlmetszett operai kifejezésmód koncertpódiumon. Ez nem az, amit a lied értelmében dalnak nevezünk. Bellini Torna, vezzosa Fillidéje többrészes drámai jelenet, csupa dallamos láncszemből összefűzve. A Tizenöt dal utolsója, a Ma rendi pur contento pedig akár egy ária lassú része is lehetne ‒ bizonyos mértékig tényleg az, mert sok jellegzetes elemében megegyezik Romeo áriájával a Capuleti ed i Montecchi 1. felvonásából (Se Romeo t’uccise un figlio). (Persze könnyen előfordulhat, hogy egy operaszerző egyik dallama a megtévesztésig hasonlít a másikra, és ebben nem kell jelentőségteljes kereszthivatkozásokat keresni, de azért érdekes.) Még a zongorán is zenekarszerű anyag szól; noha létezik a zongorakíséretes áriaest műfaja, ahol valóban operarészletek szólalnak meg, és a Kolonits Klára ‒ Simon Izabella páros hiánytalan kamarazenei élményt nyújtott Bellini (ál)dalaiban, ez a zenei anyag és ez a szopránhang (amelyben ott rezeg a bel canto repertoárban szerzett nagy tapasztalat) mintha folyton nagyobb hangzó térért kiáltott volna, mint a Solti terem már-már családias közege.

2019. November 23., PRAE, Molnár Fanni

Számomra különösen kedves dologgal indult a műsor: egy válogatással Bellini Tizenöt dalából. Ha van, amit a bel canto királyának operáinál is ritkábban hallhatunk, azok a dalai és egyéb vokális művei. Ezeknél a daraboknál nem is a dal a legjobb megnevezés, mivel Bellini itt sem tagadja meg magát: tulajdonképpen mini-áriákat hallhattunk Kolonits Klára és Simon Izabella előadásában. Sosem volt még ének-zongora formációtól korábban kamara-élményem, minden bizonnyal a korábbi „rossz beidegződésem” miatt. Itt nem énekest és zongorát láthattam, hanem két teljesen egyenrangú hangot.

2019. November 16., Papageno, Békési Botond

Három Hugo Wolf-dal következett ezután Kolonits Klára és Simon Izabella előadásában. Kolonitsot szinte mindig operai szerepben vagy oratóriumban hallottam eddig; s nagy öröm volt megtapasztalni, hogy nagyszerű adottságai, szuggesztivitása ugyanúgy érvényesül a dal intim műfajában is, mert pontosan tisztában van azoknak a zenei eszközöknek, gesztusoknak a finomságbeli, „méretbeli” különbségeivel, amelyeket ez a műfaj megkövetel. Ezért a három dalt, a három karaktert ugyanolyan meggyőzően és szuggesztíven formálta meg, mind bármely áriát. Simon Izabella pedig ezúttal is a dalkíséret (dalzongorázás?) igazi mesterének bizonyult.

2019. November 22., Revizor, Malina János

Az utolsó koncert sem maradhatott el vokális művek nélkül, mivel a zongorakíséretes dal műfaja is kamarazenélés! Simon Izabella és Kolonits Klára ismét nagy örömet okoztak választásukkal: Hugo Wolf dalait hallhattuk.

2019. November 18., Papageno, Békési Botond

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük