“Maradj otthon, hallgass zenét!”

Interjú Dinyés Dániellel

fidelio: Bennetek mikor tudatosult, hogy ez a járvány súlyos helyzetet eredményez?

Dinyés Dániel: Hogy maga a járvány mennyire súlyos, azt sajnos még most sem látni rendesen. De hogy a mi életünkre, egész pontosan a kultúra területén dolgozó emberek életére mekkora befolyással lesz, az elképzelhetetlen jelenleg. Mert a legnagyobb bajt nem a mostani három-négy hónap leállás jelenti. Ennek a leállásnak a következményei sokkal súlyosabbak lesznek majd. Mert sajnos még nem tudatosult bennünk, hogy mi művészek mindannyian azon a területen dolgozunk, ami baj esetén mindig az első, ami megszűnik, és a megoldáskor pedig mindig az utolsó, ami megoldódik. Nem a világ rossz szándéka okán, vagy emberek nemtörődömsége miatt van így, hanem a társadalmi felépítésünk és hierarchiánk miatt.

Lehet olyanokon filozofálgatni, hogy az élet fenntartása az első, nem a művészet, ám művészet nélkül meg minek fenntartani az életet?

Amikor valóban történnek a dolgok, akkor nem a filozofálgatásoknak van itt az ideje, mert élő egyenesben a választást nem magyarázni kell, hanem csinálni. És ez állítja, fogja állítani olyan kérdések elé a zenekarokat, színházakat, előadókat, ami során sokan fogják elhagyni a pályát, vagy lemorzsolódni végleg a történések miatt. És ennek nem lesz köze tehetséghez, elszántsághoz, csak és kizárólag gazdasági, felvevő és eltartó piaci kérdésekhez, amiknél nem a lehetőség, hanem a szükséglet fog dönteni. Ám a művészet, szükséglet terén soha nem állt jól.

Mit tanácsoltok az embereknek a következő hetekre?

Maradjanak otthon és csak és kizárólag szeretteik és önnön magukra való vigyázással foglalkozzanak. Magyarország egy nagy család, mindenki kapcsolatban van mindenkivel. Karinthy híres hat lépés távolság elmélete szerint a világon bármely két ember kapcsolatba hozható egymással a két végpont között maximum 5 emberrel. Ez pláne így van itthon, és a vírusnak nem kell ennyi lépés sem, elég egy is.

A tanácsunk: maradj otthon, hallgass zenét, olvass, nézz filmet, beszélgess, telefonálj sokat a szeretteidnek.

Egyszóval nyaralni, és megpróbálni ébernek maradni arra, hogy amikor tenni kell, újjáépíteni, akkor készek legyünk azonnal a változásra. De addig pihenni és energiát gyűjteni.

Concert, 2016 / photo: Kaya Ariel Woytynowska

Hasznosan töltitek az időt: elindítottatok egy videósorozatot EstiDalPosta címmel. Ez egy olyan dolog, amit eddig is műveltetek – a közös zenélés –, csak most vettétek videóra?

Természetesen így van. Most is csak azért tesszük, hogy tartsuk a lelket az egyedül levőkben, és azokban, akik túl sötéten látnák az időket. Azokban, akik azt hiszik, soha nem lesz vége. Vége lesz, de nem mindegy, hogy addigra milyen mentális és fizikai állapotban leszünk. Mi a mentális állapoton tudunk egyrészt így segíteni, másrészt a szeretteink gondoskodásával. Sokat beszélgetek barátaimmal, akik már most kétségbe vannak esve – teljesen joggal –, hogy mi lesz. Nekik mindig elmesélem nagyanyám történetét, aki 1916-ban született, háromszor építette újra Magyarországot (’56-ot is ideértve), nélkülözött, szeretteit vesztette el, és egész élete avval telt, hogy eltakarítsa a romokat és új életet építsen rájuk. Megtört lett, vagy elkeseredett, mire én megismertem a ’80-as években? A legkevésbé sem. Jókedvű volt és volt egy olyan laza lélektartása a dolgokkal szemben, ami lehetővé tette, hogy alkalmazkodjon. Mindig adaptálódott a helyzethez, egy dolgot keresett benne, az előrejutás lehetőségét. Ha ő ezt tudta tenni 96 éven át, én hogy ne bírnék ki négy hónap otthonülést. Utána ugyanúgy kell majd küzdenem, mint ő, az újraépítéssel, de ha neki ment háromszor, nekem hogy ne menne egyszer?

Egyébként, a dalpostán kívül mivel töltitek az időt? Hogyan viselitek a bezártságot?

Sokat kertészkedünk, és a főzésben éljük ki szabad fantáziánkat – á la Rossini… Mivel Gödön lakunk, ha jó idő van, kisétálunk a Duna-partra gyönyörködni a tavaszban, a túlparti Pilisben, a most nyíló virágokban, és a folyóban. Klári a rózsáival foglalkozik, gyakorol mindennap, én meg végre minden zenét végighallgathatok, ami felgyűlt az évek során, olyan zeneszerzőket fedezve fel, akiket idáig csak névről, de munkásságáról nem ismertem. És persze sok sorozatot nézünk, főleg skandináv krimiket, Klári nagy kedvenceit. Próbálunk nyaralni, hogy aztán majd kipihenve vágjunk bele a kétség nélküli bokros teendőkbe, amikor vége a járványnak.

Mi lesz az első dolgotok, ha véget ér ez a különös helyzet?

Körbenézni, hogy hol segíthetünk leghamarabb, és ott tenni, ahol a legnagyobb szükség lesz rá, úgy, ahogy a mi kereteink engedik. Senki ne gondolja, hogy nem lesz minden kézre égető szükség.

forrás: https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/maradj-otthon-hallgass-zenet-dalposta-kolonits-klaratol-es-dinyes-danieltol-153997.html?fbclid=IwAR2FhBfGPfjJ0_i3p2NZWwZEwiPreFML8W02_ZCOy8nnquy50uKCcOBjHFU

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük