produkciók

2018 Hatszín Teátrum Budapest (→ 2019) OperaBeavató
Zenei vezető: Dinyés Dániel, Rendező: Göttinger Pál

2018 MüPa Budapest OperaMacera
Zenei vezető: Dinyés Dániel, Rendező: Göttinger Pál

2012 Schloss Kirchstetten Fesztivál
Zenei vezető: Homaan Khalatbari, Rendező: Némedi Csaba

2004 Magyar Állami Operaház (⟳ 2006, ⟳ 2008)
Zenei vezető: Vashegy György, Rendező: Galgóczy Judit

1995 Magyar Állami Operaház Stúdio ( ⟳ 1998)
Zenei vezető: Pfeiffer Gyula, Rendező: Ütő Endre

kritikák

“A rendező szinte csak a Grófnét hagyja magára a két áriájában, ezzel az előadást kis nyugvópontjaira juttatva, a szerepet alakító Kolonits Klárának pedig kitűnő lehetőséget adva arra, hogy kiváló énekléssel és színpadi jelenléttel lebilincselje a közönséget(…). A Grófnét két nagysikerű alakítás, Violetta és Rosalinda után Kirchstettenbe immáron harmadszor visszatérő Kolonits Klára énekelte, a tőle megszokott zenei és színpadi profizmussal. Könnyeket fakasztó „Porgi amor”-ral és magával ragadó, fantasztikusan felépített „Dove sono”-val (utóbbit spontán tapsvihar köszöntötte). Játékában az igazi érett nő kelt életre, annak felesleges sallangjaitól megtisztítva, olykor derűs, az egykori fiatal Rosinát fel-felidéző humorral fűszerezve. Kolonits éneklését hallgatva ösztönösen is többször arra kellett gondolnom, amit gyakran hallani, olvasni a Mozart-szerepekkel kapcsolatban: ha Mozartot jól éneklik, balzsam a toroknak. Kolonits Klára így énekelte a Grófnét.”

2012 Augusztus 27., momus.hu, zsoly

“Kolonits Klára Grófnéja egy szóval összefoglalva nagyszerű. Noha elég sok Mozart-szerepet énekelt már (ne feledkezzünk meg az Ascanio Albában való beugrására, vagy legutóbb a Don Giovanni Donna Anna szerepére), mégis a bravúrkoloratúr és drámai koloratúr szerepkör képezi aktuális repertoárjának gerincét. Öröm volt újra hallani, hogy visszatérve egy korábbi sikeres szerepéhez, zenei anyanyelvén szólalt meg ebben a Mozart-operában. Csodálatos volt a Grófné két áriája, hihetetlen érzelmi többlettel szólalt meg a „Porgi, amor” és a „Dove sono”. A rendezés különlegességeit is maradéktalanul megvalósította, itt leginkább a figura hús-vér női jellegére gondolok, mentesen a szokásos sallangoktól és évtizedek óta rárakódott művi pátosztól és maníroktól. Itt a Grófné nem áll magasan (a társadalmi hierarchiát tekintve) a többiek fölött, asszonyi mivoltára és sorsára helyeződik a hangsúly, és ez talán a mai világban fontosabb is, mint csupán a pozíciót hangsúlyozni. Kolonits az idei fesztiválszezonban nem csupán a Grófné igényes szólamában, hanem koncert-énekesnői minőségben is elkápráztatta a közönséget: Dinyés Dániel kíséretében adott Liszt-dalestet.”

2012 Augusztus 24., papiruszportal.huLehotka Ildikó

képek

produkciók

2011 Copenhagen
Zenei vezető: Fischer Ádám

2010 Magyar Állami Operaház
Zenei vezető: Fischer Ádám, Rendező: Szemerédy Alexandra, Parditka Magdolna

kritikák

“Kolonits pár nappal a bemutató előtt vette át és tanulta be a Fauno-szerepet, de kvázi-beugróként is teljes belső és külső biztonsággal, nem titkolt iróniával, de őszinte érdeklődéssel vette kezébe az ügyek vitelét a librettóban előírt viszonylag kevés ponton. Fauno szerepét a színrevitel itt-ott elő nem írt, finom némajátékokkal egészítette ki, teljes egyetértésemtől kísérve. Her second aria brought the house down, írná a New York Times, ha a Metropolitanban énekelte volna – az est leghangosabb és legőszintébb ovációja nemcsak a koloratúrák csillagszóró-ragyogását jutalmazta, hanem azt a jóérzést, hogy a hang szikráit emberiesség csiholja. ”

2011. Január, Muzsika, Tállian Tibor 

“A darabhoz illően fiatal énekesek közül Kolonits Klára frenetikus előadása, úgy gondolom, mindenkit a székhez szögezett, ha már a mérnöki iroda is szóba került. Nagyszerű Melinda-alakítása után beugróként nemcsak hogy megmentette az előadást, de tökéletes koloratúráival, egyedi hangszínével, eleven színpadi játékával, melynek itt fontos kelléke volt a humor, bárhol csak a legnagyobb elismerést kaphatná. Rövid időn belül két, sodró lendületű, de más megoldásokat kívánó szerepet ilyen szinten énekelni csak kevesek kiváltsága.”

2010. December 20., papiruszportal.hu, szabói

“Külön figyelemre méltó Fauno két áriája, mely közül főleg a második az Éj királynője hangvételét előlegezi (!) szédítő koloratúrás igényességével. (Ezeket most Kolonits Klára bravúros előadásában élvezhettük.). (…)A leglátványosabb, a legbravúrosabb alighanem a már említett Kolonits Klárának jutott Fauno szerepében. Élményszerű énektechnikáját finoman groteszk játéka egészítette ki.”

2010. December, Opera Portal, Boros Attila

“Kolonits Klára volt a megmentő, aki pár nap felkészülés után sem lógott ki a szereposztásból – ennek alapján azért meg lehet sejteni, mennyire volt bonyolult a rendezés, hanem azért a jó nehéz áriákat így is el kellett énekelnie, és meg is tette.”

2010. December 13. NOL, Fay Miklós

“Kolonits Klára bravúros beugrással és biztos koloratúrákkal mentette meg az előadást mint Fauno (jegyzetfüzetét a recitativóknál ügyesen használva sorvezető-súgóként).”

2010. December 14. színház.net, Koltai Tamás

“Azt hiszem, Faunó szerepében Kolonits Klára beugrása az év egyik legbravúrosabb eseménye is lehetne. Gyilkosan nehéz áriáit játszi könnyedséggel énekelte.”

2010. December 17., momus.hu, Johanna

“Fura, hogy valamennyi figura közül a legigényesebb talán az ugyancsak epizodista Fauno alakja, akit bravúros beugrással Kolonits Klára énekelt és játszott, lenyügőzően. A produkció legjobbja volt.”

2010. December 18., Nép Szava

“Az énekesek közül a legnagyobb közönségsikert a Fauno szerepébe beugró Kolonits Klára aratta. Megérdemelten, hiszen a szerepére kirótt flegmán mórikáló játékmesteri feladatokat ügyesen teljesítette, s bár a második felvonás elején felhangzó áriájának virtuóz szakaszát érezhetően elsiette, azért vokális teljesítménye is imponáló bravúrnak bizonyult.”

2010. December 16., Magyar Narancs

képek

produkciók

2014 Prága Állami Opera
Zenei vezető: Tomáš Netopil, Rendező: SKUTR

2013 Katona József Színház Budapest – OperaBeavató
Zenei vezető: Dinyés Dániel, Rendező: Göttinger Pál

2011 Magyar Állami Operaház (⟳ 2013, ⟳ 2015, ⟳ 2016)
Zenei vezető: Vashegyi György, Rendező: Gianfranco de Bosio

2009 Zagreb Nemzeti Színház
Zenei vezető: Johannes Wildner, Rendező : Olivier Tambois

2006 Brno Nemzeti Színház
Zenei vezető: Jan Zbavitel, Rendező: Karel Drgac

2005 Gars am Kamp
Zenei vezető: Ivan Parik, Rendező: Karel Drgac

2003 Magyar Állami Operaház ( ⟳ 2005, ⟳ 2009)
Zenei vezető: Kovács János, Rendező: Kesselyák Gergely

kritikák

“Kolonits Klára Donna Annáján nem lehet hibát találni. Noha már megszokhattuk, hogy az énekesnő bármihez is fog, azt kivételesen magas színvonalon teljesíti, újra és újra csodálattal tölthet el, milyen sokféle kihívást képes sikerrel venni. Ezen az estén sem csupán a koloratúrák peregtek könnyedén és csillogón, hanem a szerep drámai intenzitása is átjárta a hangot és a színészi produkciót. Utóbbi külön öröm, mert korábban ez volt az egyetlen kifogásom a művésznő más szerepeivel kapcsolatban: sokszor éreztem túl lágynak, kedvesnek a nagyobb erőt igénylő karaktereket is. Donna Anna azonban épp olyan erős, elszánt és néha hisztérikus volt, mint amit várhatunk tőle”

2015. december 17., opera-vilag.hu, Kondor Kata

“Egyedül Kolonits Klára tudott egyenrangú partnere lenni az uruguayi basszbaritonnak azzal, hogy nemcsak félelmetesen üzembiztosan tolmácsolta a másoknak komoly hangi terhet jelentő szólamot, hanem vadul és szenvedélyesen belement Schrott játékába, s a bevezetőben oly hosszan leírt önálló és egyértelmű értelmezést adott a Szerzők által – gyaníthatóan – szándékoltan elnagyolt szituációnak és figurának. Ez a Donna Anna halált megvető bátorsággal fogadja Don Giovanni szédítő közeledését, mert rájön, hogy az ily módon kapott nüánsznyi boldogság nemcsak ellensúlyozza, hanem bőven meg is haladja a Don Ottavio által nyújtandó leendő évtizedeket. Az alakítás szerves része, hogy ez az Anna bizony mélyen meggyászolja Don Giovanni elvesztését, a zárójelenetben el is hangzik talányos mondata, amivel Ottavio ölelő karjaiból bújik ki: „Engedj kedvesem, még egy évig szabad utat szívem bánatának!” Schrott és Kolonits külön játéka bizonyította, hogy Don Giovanni most, talán először akadt méltó ellenfelére, s hogy bukását pontosan az okozza, hogy úgy jutott el az utolsó asszonyig, hogy azt nem vagy csak későn ismerte fel.”

2015. december 8.momus.blog.hu, Z. Tóth Antal

“Pontosan érezhető, hogy Kolonits Klára nagyon magabiztosan birtokolja a szerepet.”

2015. december 8., mezeinezo.blog.hu, Makk Zsuzsanna

“Kolonits Klá­ra az el­múlt éva­dok­ban kitûnô pro­duk­ci­ók so­rát nyúj­tot­ta: mos­ta­ni Don­na An­ná­ja új­fent bi­zony­sá­got tesz ki­vá­ló ének­tech­ni­ká­já­ról, va­la­mint meggyôzô szín­pa­di jelenlétérôl – a ben­ne felgyülemlô in­du­la­ti töl­tet part­ne­ré­nek meg­moz­ga­tá­sá­ra is elegendô.”

2012. január, Muzsika, Bóka Gábor

“A hölgyek közül kétségkívül a Donna Annát alakító Kolonits Klára és Donna Elviraként Szabóki Tünde nyújtott kimagasló teljesítményt. Kolonits Klára fényes, erőteljes hangja nagyszerűen érvényesült az együttesekben is. Emlékezetesek maradnak azok az apró gesztusai is az 1. felvonásból, melyekkel arra utal, hogy Don Giovanni „támadása” többet jelentett számára, mint amit jegyesének elmesélt, és élethű volt a bosszúnak az a szenvedélyessége is, amit aztán a címszereplő kiváltott belőle.”

2012. január, parlando.hu, Kovács Ilona

“Donna Anna szerepében Kolonits Klárát láttuk (ismét beugróként), nagyon szépen énekelt, rendkívüli muzikalitással, a Non di mir kezdetű ária az előadás (egyik) fénypontja volt, kifejező, a szám második része virtuózan pontos koloratúrákkal tele. Hangja azonban súlyosabb, mint amit Donna Anna szólama kíván, különösen feltűnő volt Donna Elvira párjaként. Donna Elviraként jobban el tudom képzelni Kolonits Klárát, de a nagyszabású bel canto operák világában lenne a helye, itt az idő, hogy Magyarországon is játsszanak ilyen műveket, szoprán van hozzá.”

2011. december, papiruszportal.hu, Lehotka Ildikó

“Sokat tehát vártunk az előadóktól. A legjobb egyértelműen Kolonits Klára Donna Annája volt. Hangi ragyogása, kifogástalan technika és temperamentum, amit a szerep igényli – mind megvan neki. Csak rá figyelt a közönség füle és szeme, mindig, amikor színpadon volt (és ezt pontosan tudta). Két nagy áriáját magabiztosan adta elő.”

2008. április, classicalsource.com, Alexander Campbell

“Kolonits Klára egy erős, ragyogó Donna Anna.”

2005. július, Judith Schmitzberger

“Kolonits Klára szenvedélyes Donna Anna volt, gyönyörű koloratúrákkal”

2005. július, Florian Krenstetter

képek

produkciók

2015 Katona József Színház Budapest ( → 2017) OperaBeavató
Zenei vezető: Dinyés Dániel, Rendező: Göttinger Pál

2014 Magyar Állami Operaház
Zenei vezető: Vashegyi György, Rendező: Jiri Menzel

2003 Magyar Állami Operaház (⟳ 2006,
⟳ 2007, ⟳ 2008, ⟳ 2018)
Zenei vezető: Vashegyi György, Rendező: Szinetár Miklós

1999 Hilton Szabadtéri Színpad Budapest
Zenei vezető: Vashegyi György, Rendező: Káel Csaba

kritikák

“A hölgyek között az első helyet egyértelműen Kolonits Klára tökéletes szopránja foglal.”

2018. február 24., Online Merker, Harald Lacina

“Fiordiligi Kolonits Klára régi szerepe, mégis üdítően más volt, mint a korábbi előadásokban. A legnagyobb utat járta be, hiszen a könnyeden csacsogó, kicsit felületes, csokoládéfüggő teremtés egyszer csak átcsapott az ellenkező végletbe: kitárta elénk mély és érzékeny lelkének legféltettebb titkait. Arra gondolok, amikor Fiordiligi egyrészt meghasonul a lelkétől idegen megcsalatástól, ugyanakkor pedig rádöbben, hogy élete szekerét Ferrandohoz kell(ene) kötnie. Nagy meglepetést jelentett, hogy mennyire testhezálló módon bújt bele a „rendezői önkény nyomán” a különböző szituációk kínálta szokatlan helyzetekbe. Soha eddig nem is sejtett clownsággal lubickolt a parodisztikus jelenetekben, egyértelműen bizonyítva, hogy lenne mit keresnie a prózai területen is. Azon ritka operai alakítást láthattuk, ahol már a tökéletes technika és biztos szólamtudás már mit sem számít, egy másik dimenzióba jutottunk, mindent felülír a kifejezés.”

2016. június 27., momus.hu Z. Tóth Antal

 “Az ötletek a vígoperai jelleget erősítették, nagyon kevés olyan ária maradt, amelyik nem kapott ironikus felhangot, nem volt idézőjelben. Ilyen Fiordiligi második felvonásbeli áriája, amelyet a zongora mellett a földre kuporodva, „eszköztelenül” énekel el Kolonits Klára. Ez esetben a szereplő mély kétségbeesése nem válik nevetségessé, hanem valóban egy az egyben értendő, így duplán kiemelődik: a rendezői gesztus és Kolonits Klára természetes és valóban magától értetődő éneklése által is. Nincsenek kétségeink, hogy akármilyen egyszerű és ostoba lány is ez a Fiordiligi, és eléggé el nem ítélhetően nincs semmiféle jövőképe, kizárólag a szerelem tölti ki az egész életét, valóban őszintén vágyott egy tiszta, jól áttekinthető, biztonságos életre szerelmese oldalán. Sajnáljuk és a rendező vigaszként ezúttal meghagyja átélhetőnek a fájdalmát. Ez az egy jelenet színházilag annyira elválik az egésztől, ráadásul megérint minket Kolonits Klára világszép hangja is, hogy képes néhány percben a történet mélyén rejlő tragikum igazán érvényesülni.

Kolonits Klára első nagy áriájából („Come scoglio”) viszont egy hatalmas jelenet lesz, amelyet egy korábbi operabeavatóban is részletesen elemeztek nekünk. A beállítás értelmezése nem változott, ez a Fiordiligi nagy elszántságával szinte terrorizálja a férfiakat, mindenáron meggyőzni őket és saját magát is rendíthetetlen hűségéről, őket, akik leginkább kávézni szerettek volna ehelyett. Ez a két ária eltérő jellege ellenére, de nem kis részben az énekes rendkívül szuggesztív hangja és előadásmódja miatt is a premier két igazi csúcspontja volt.”

 2016. június 26., mezeinezo.blog.hu, Makk Zsuzsanna

“A leggyermekibb szereplő menyasszonya volt a gárdából legnagyobb tapasztalattal rendelkező Kolonits Klára, aki Fiordiligi áriáiban meg is mutatta, mi minden lakozik egy-egy Mozart-dallamban. Hangja egyszerre volt könnyed és súlyos, érett és játékos. Párjával érzékeny ellentétei voltak egymásnak, ugyanakkor fellelhető volt karakterbéli hasonlóságuk.”

2014. november 24., operavilag.net, Mona Dániel 

“A Fiordiligit ebben a szereposztásban alakító Kolonits Klára csakugyan kimagaslik a fiatalok közül, s hangja is segíti őt az átélt és átélhető érzelmi viharokat hozó szerepformálásban.”

2014. november 16., kuk.btk.hu, Hörcher Ferenc

“Fiordiligi szerepét Kolonits Klára énekelte a tőle megszokott magas színvonalon. Mozart jóvoltából az ő lelki rezdülései a legjobban ábrázoltak. Kolonits Klára kitűnően fejezte ki azt a folyamatot, ami az egyik szerelemből a másikba elvezet, persze némi kétségek között. ”

2007. február 25., papiruszportal.huLehotka Ildikó

képek

produkciók

2020 Magyar Állami Operaház Hungarian State Opera
2013 Magyar Állami Operaház (⟳ 2014, ⟳ 2015)
Zenei vezető: Vashegyi György, Rendező: Káel Csaba

kritikák

“Ki kell emelni Kolonits Klárát Konstanze szerepében: szép, hajlékony és erőteljes koloratúrszoprán hangjával ismét tanúbizonyságát adta világszínvonalú tehetségének. Szólama technikai nehézségeit könnyedén megoldotta, így nem vette el minden erejét az éneklésre összpontosítás, szerepe színészi megformálására is kellő gondot tudott fordítani. Hitelesen jelenítette meg a szerelme iránt akár a halálig hűséges fiatalasszony alakját. “

2014. Február 27., kuk.btk.ppke.hu, Péter Zoltán 

“Összefoglalva az eddigieket: örülök, hogy csak az egyik szereposztásra váltottam jegyet, nem tagadva, hogy tavalyi Donna Anna-alakítása után Kolonits Klárát akartam hallani-látni Konstanza szerepében. Nem hiszem, hogy lehet jobban, szebben megszólaltatni Konstanzát. Kolonits Klára hibátlanul, bravúrosan énekelt, hangja minden fekvésben fénnyel, melegséggel szárnyalt, szerepfelfogása, játéka hiteles és megindító. Drámai, nem lépve túl a darab mindvégig derűs hangvételén”

2014. Március 24., szinhaz.hu, Timár István

képek

produkciók

2017 Debrecen Csokonai Színház
Zenei vezető: Szabó Sipos Máté, Rendező: Rusznyák Gábor

2014 Savonlinna Opera Fesztivál
Zenei vezető: Otto Kamu, Rendező: August Everding

2014 Magyar Állami Operaház
Zenei vezető: Kocsár Balázs, Rendező: Szinetár Miklós

2013 Landestheater Linz
Zenei vezető : Daniel Russel Davies, Rendező: Amon Miyamoto

2012 Staatsheater Weimar
Zenei vezető: Felix Bender, Rendező: Gabriele Rech

2009 Magyar Állami Operaház (→ 2010)
Zenei vezető: Fischer Ádám

2009 Salzburg, Salzkammergut Mozartfestival

1999 Hollándia tournée
Zenei vezető: Pál Tamás, Rendező: Kovalik Balázs

képek

kritikák

“Kolonits Klára egy tapasztalt Éj Királynője, a hangja erős, az éneklése gyönyörű. A drámai ereje elsöprő és a hangja, különösen magas regiszterben, olyan fényes mint a jég.”

2014. július 16., Riitta-Leena Lempinen-Vesa

“Az énekesnők közül kétségtelenül Kolonits Klára volt a legemlékezetesebb az Éj királynője szerepében. Magabiztosan, könnyedén énekelte ki a bravúr-koloratúrákat, s érzékeny dallamformálásának köszönhetően, a rendező ötlettelensége ellenére is képes volt teljes értékű alakítását nyújtani. Mindezt egy dramaturgiailag kidolgozatlan szerepben, amely nagyrészt lóg a levegőben, mert nincs kibontva a történetben.”

2014. május 6., operaportal.hu, Péter Zoltán

“Nagy öröm, hogy éppen a legkényesebb szerepben, az Éj királynője alakítójával kapcsolatban számolhatunk be átütő művészi sikerről: Kolonits Klára éneklése a legnagyobb elődökéhez ér fel. Nem pusztán a szerep technikai szempontból legkritikusabb részét, a bravúrkoloratúrákat oldja meg több mint igényesen, de az első felvonásbeli ária lassú részében eredményesen kamatoztatja a belcanto repertoárban való jártasságát is: a dallamokat valóban formálja, s ezáltal a zenei formálás szerepformálássá lényegül át – ily módon Kolonits Klára rendezőileg magára hagyatva is teljes értékű alakítást nyújt egy színészi szempontból is szinte megoldhatatlan (mert dramaturgiailag jórészt a levegőben lógó) szerepben.”

2014. április 24., operavilag.net, Bóka Gábor

“Teljesen más megvilágításba helyezte viszont a Mozart-összképet Kolonits Klára fellépése, aki az Éj királynőjének mind a két áriáját valóban királynői hangvételben és kifogástalan technikával – egyszóval lefegyverző tökéletességgel varázsolta elénk. Ám mindehhez hozzá tartozott még egy fontos körülmény: nevezetesen, hogy a technika sosem tolakodott előtérbe. Kolonits Klára számára a zeneirodalom két legnehezebb áriájának megszólaltatása mintha legsajátabb kifejezési eszköze lenne – szerep és énekes nagy találkozása.”

2013. február 18., operavilag.net, Bóka Gábor

“Klára Kolonits was excellent in the role of Queen of the Night. Her voice expressed a sincere pain of loss, and in the same time the emblematic for the character dark intentions, black tones of power and hysteria resonated brillantly.”

2010. január 6., Teimer Gábor