Októberi Dalestek

Októberi Dalestek

with Nincs hozzászólás

Mennyiben különleges műfaj a dal egy énekes számára? Hogyan tanul meg egy új darabot?

A zenei szöveten, a technikai kihívásokon és a szöveg megformálásán egyszerre dolgozom. Rachmaninov dalai speciális átmenetet képeznek a hagyományos dal és az opera műfaja között. A hangi kihívások is sokkal inkább egy operaáriának felelnek meg, mit egy visszafogott stílusú Liednek. Az orosz nyelv hangzói pedig, bár nagyon szeretem, nem mindig egyeznek az olasz belcanto technikámmal, itt is sok gyakorlásra van szükség, hogy minden hangzó autentikus kiejtéssel, ugyanakkor kellően fényes hangszínen szólaljon meg.  Nagyon elkötelezett dalénekes vagyok, és minden alkalmat megragadok, hogy népszerűsítsem ezt a műfajt. Eredetileg, amikor még nem létezett hangrögzítés, és gombnyomásra megszólaló zene, az emberek akkor hallottak zenét, ha maguk művelték, vagy éppen ott voltak, ahol valakik zenéltek.

Sokáig az éneklés volt az a „hangszer”, ami a legkönnyebben elsajátítható volt, hiszen a két kis hangszalag mindenkinek rendelkezésre állt. A klasszikus majd a kora romantikus dalirodalom nagy része is ilyen házi muzsikálásra született, és csak a romantika nagyon késői szakaszában lett kitárulkozóbb és vált koncertműfajjá. Én szeretném visszahozni a dal közérthetőségét és bensőségességét, közelebb szeretném hozni a publikumhoz, még akkor is, ha az idegen nyelvek miatt ez nagyobb odafigyelést, aktívabb részvételt kíván a hallgatóságtól.

Most a sors úgy hozta, hogy kevesebb operaelőadást éneklek, és a műfaj iránti szenvedélyem olyan dalok felé fordított, amik a hangterjedelmet szinte egy operaszerep ámbitusában használják és mondanivalójuk is operai szenvedéllyel vannak átitatva. Furcsa ezt így kimondani például Debussy Ariettes Oubliées dalciklusára, de mégis úgy érzem, minden egyes dal a címéhez hűen egy kis ária, talán Puccini rövid de annál hatásosabb Liu áriáihoz tudnám hasonlítani a hangvétel bensőségességét, mégis operai intenzitását.

Korngold egészen egyedi világot nyitott meg számomra, valahol a Richárd Strauss és a korai Alban Berg dalok között. Szerencsémre énekelhettem már Zemlinsky és Grete Zieritz dalait abból korból, de Korngold harmóniavilága egészen sajátságosan buja és burjánzó, hangilag pedig alaposan kihasználja a szoprán hangterjedelem végpontjait, ezzel az előadót is megajándékozza egyfajta teljesség élményével. A későbbi Korngold dalciklus pedig jazzes és musical-es hangvételével a könnyebb műfajt ígéri, de mondanivalója a szívszorítóan tragikustól a bájosan derűsig terjed.

Hogyan válogatták össze a Rachmaninov-dalest műsorát? Van közülük olyan darab, ami különösen közel áll a szívéhez?

Szerettem volna egy nagy ívet bemutatni, mert Rachmaninov korai dalai között megtalálhatunk áradóan dallamos slágereket, mint a Vocalise, vagy a Tavaszi áradás, de a kései pályaszakaszban sokszor meghökkentő kísérletező kedv jellemzi.

Egészen előremutató dalai is vannak úgy akkordikusan, mint metrikusan, amik akár Prokofjev zeneszerzői stílusán is túlmutatnak. Ennek a koncert-anyagnak az összes dala nagyon közel áll hozzám, mindhez van személyes kötődésem. Az egyik legcsodálatosabb dal, az Itt most jó (Здесь хорошо op. 21. no. 7.) című, ami egyetlen hatalmas frázis. Egyetlen mondat, ami bejárja a szoprán hangterjedelem végpontjait, ezzel is kifejezve a beteljesült boldogság végtelenségét.

Leave a Reply