multimédia


“Soha eddig nem is sejtett clownsággal lubickolt a parodisztikus jelenetekben, egyértelműen bizonyítva, hogy lenne mit keresnie a prózai területen is. Azon ritka operai alakítást láthattuk, ahol már a tökéletes technika és biztos szólamtudás már mit sem számít, egy másik dimenzióba jutottunk, mindent felülír a kifejezés.”
” Kolonits Klára, Fiordiligi áriáiban meg is mutatta, mi minden lakozik egy-egy Mozart-dallamban. Hangja egyszerre volt könnyed és súlyos, érett és játékos. “

több kritika…

galéria: Così fan tutte 2016

kritikák

“A hölgyek között az első helyet egyértelműen Kolonits Klára tökéletes szopránja foglal.”

2018. február 24., Online Merker, Harald Lacina

“Fiordiligi Kolonits Klára régi szerepe, mégis üdítően más volt, mint a korábbi előadásokban. A legnagyobb utat járta be, hiszen a könnyeden csacsogó, kicsit felületes, csokoládéfüggő teremtés egyszer csak átcsapott az ellenkező végletbe: kitárta elénk mély és érzékeny lelkének legféltettebb titkait. Arra gondolok, amikor Fiordiligi egyrészt meghasonul a lelkétől idegen megcsalatástól, ugyanakkor pedig rádöbben, hogy élete szekerét Ferrandohoz kell(ene) kötnie. Nagy meglepetést jelentett, hogy mennyire testhezálló módon bújt bele a „rendezői önkény nyomán” a különböző szituációk kínálta szokatlan helyzetekbe. Soha eddig nem is sejtett clownsággal lubickolt a parodisztikus jelenetekben, egyértelműen bizonyítva, hogy lenne mit keresnie a prózai területen is. Azon ritka operai alakítást láthattuk, ahol már a tökéletes technika és biztos szólamtudás már mit sem számít, egy másik dimenzióba jutottunk, mindent felülír a kifejezés.”

2016. június 27., momus.hu Z. Tóth Antal

 “Az ötletek a vígoperai jelleget erősítették, nagyon kevés olyan ária maradt, amelyik nem kapott ironikus felhangot, nem volt idézőjelben. Ilyen Fiordiligi második felvonásbeli áriája, amelyet a zongora mellett a földre kuporodva, „eszköztelenül” énekel el Kolonits Klára. Ez esetben a szereplő mély kétségbeesése nem válik nevetségessé, hanem valóban egy az egyben értendő, így duplán kiemelődik: a rendezői gesztus és Kolonits Klára természetes és valóban magától értetődő éneklése által is. Nincsenek kétségeink, hogy akármilyen egyszerű és ostoba lány is ez a Fiordiligi, és eléggé el nem ítélhetően nincs semmiféle jövőképe, kizárólag a szerelem tölti ki az egész életét, valóban őszintén vágyott egy tiszta, jól áttekinthető, biztonságos életre szerelmese oldalán. Sajnáljuk és a rendező vigaszként ezúttal meghagyja átélhetőnek a fájdalmát. Ez az egy jelenet színházilag annyira elválik az egésztől, ráadásul megérint minket Kolonits Klára világszép hangja is, hogy képes néhány percben a történet mélyén rejlő tragikum igazán érvényesülni.

Kolonits Klára első nagy áriájából („Come scoglio”) viszont egy hatalmas jelenet lesz, amelyet egy korábbi operabeavatóban is részletesen elemeztek nekünk. A beállítás értelmezése nem változott, ez a Fiordiligi nagy elszántságával szinte terrorizálja a férfiakat, mindenáron meggyőzni őket és saját magát is rendíthetetlen hűségéről, őket, akik leginkább kávézni szerettek volna ehelyett. Ez a két ária eltérő jellege ellenére, de nem kis részben az énekes rendkívül szuggesztív hangja és előadásmódja miatt is a premier két igazi csúcspontja volt.”

 2016. június 26., mezeinezo.blog.hu, Makk Zsuzsanna

galéria: Così fan tutte 2014

“A leggyermekibb szereplő menyasszonya volt a gárdából legnagyobb tapasztalattal rendelkező Kolonits Klára, aki Fiordiligi áriáiban meg is mutatta, mi minden lakozik egy-egy Mozart-dallamban. Hangja egyszerre volt könnyed és súlyos, érett és játékos. Párjával érzékeny ellentétei voltak egymásnak, ugyanakkor fellelhető volt karakterbéli hasonlóságuk.”

2014. november 24., operavilag.net, Mona Dániel 

“A Fiordiligit ebben a szereposztásban alakító Kolonits Klára csakugyan kimagaslik a fiatalok közül, s hangja is segíti őt az átélt és átélhető érzelmi viharokat hozó szerepformálásban.”

2014. november 16., kuk.btk.hu, Hörcher Ferenc 

galéria: Così fan tutte 1999

“Fiordiligi szerepét Kolonits Klára énekelte a tőle megszokott magas színvonalon. Mozart jóvoltából az ő lelki rezdülései a legjobban ábrázoltak. Kolonits Klára kitűnően fejezte ki azt a folyamatot, ami az egyik szerelemből a másikba elvezet, persze némi kétségek között. ”

2007. február 25., papiruszportal.huLehotka Ildikó