Verdi: Requiem 2016

(…)November első hétvégéjén, amikor nemzeti gyászunk ünnepén Verdi Requiemjére mentem az Erkel Színházba, és senki sem állíthatja, hogy ez a zene elhalkul benned két nap alatt, amikor is újból az Erkelbe hív egy kivételes és halaszthatatlan alkalom, hogy megismerd a zsengéjét annak az Erkel Ferencnek, akinek két remekműve a kedvenceid közé tartozik.

Ezzel a sirámmal akkor is lelepleztem volna, hogy nem vagyok hivatásos kritikus, aki ugyancsak nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy lelkiállapota szerint válogassa meg, mikor, milyen műveket látogat, szóval akkor is kiderülne, ha nem lenne tény. Ám ilyen válogatás nemcsak a hivatalból nézőknek nem adatik meg, hanem az előadóknak, alkotóknak sem. Mert mit szóljon a zenekar és az énekkar, akiknek két nap alatt kell ihletetten interpretálniuk a ritkán játszott, nagyoperai igényű gyászmisét és az e helyen még sosem előadott Erkel-ritkaságot? (…)És mit szóljon elsősorban Kolonits Klára, aki a két est legnagyobb terheit hordta a vállán, pontosabban legnagyobb felelősségét, mind az előadások sikere, mind köztudott igényessége és saját presztízse tekintetében?

Nem is igazán, csak „játszásiból” panaszkodtam bevezetőül, hogy jelezzem, mennyire értékelem és átérzem a feladatok nagyságát és a körülmények (játékrend) nyomását: korántsem gondolom természetesnek, hogy egy énekesnő két napon belül világszínvonalon szólaltatja meg a Verdi-requiem szopránszólóját és egy Erkel-opera címszerepét. Sokkal inkább művészi bravúrnak, sőt hőstettnek.

(…)ebben a metafizikailag oly súlyos operazenében revelatív éneklést hallottunk Kolonits Klárától, aki a Libera me tételben végképp nem hagyott kétséget afelől, hogy autentikus tolmácsolója a szopránszólónak. Hangja ragyogó fénnyel szárnyalt – az egekben is hallani kellett –, amihez eszményien simult jelenlegi legszebb fényű mezzónk, Schöck Atala hangja.

Timár István, momus.hu, November 2016

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük