“Az énekesnők közül kétségtelenül Kolonits Klára volt a legemlékezetesebb az Éj királynője szerepében. Magabiztosan, könnyedén énekelte ki a bravúr-koloratúrákat, s érzékeny dallamformálásának köszönhetően, a rendező ötlettelensége ellenére is képes volt teljes értékű alakítását nyújtani. Mindezt egy dramaturgiailag kidolgozatlan szerepben, amely nagyrészt lóg a levegőben, mert nincs kibontva a történetben.”

2014. május 6., operaportal.hu, Péter Zoltán

“Nagy öröm, hogy éppen a legkényesebb szerepben, az Éj királynője alakítójával kapcsolatban számolhatunk be átütő művészi sikerről: Kolonits Klára éneklése a legnagyobb elődökéhez ér fel. Nem pusztán a szerep technikai szempontból legkritikusabb részét, a bravúrkoloratúrákat oldja meg több mint igényesen, de az első felvonásbeli ária lassú részében eredményesen kamatoztatja a belcanto repertoárban való jártasságát is: a dallamokat valóban formálja, s ezáltal a zenei formálás szerepformálássá lényegül át – ily módon Kolonits Klára rendezőileg magára hagyatva is teljes értékű alakítást nyújt egy színészi szempontból is szinte megoldhatatlan (mert dramaturgiailag jórészt a levegőben lógó) szerepben.”

2014. április 24., operavilag.net, Bóka Gábor

“Teljesen más megvilágításba helyezte viszont a Mozart-összképet Kolonits Klára fellépése, aki az Éj királynőjének mind a két áriáját valóban királynői hangvételben és kifogástalan technikával – egyszóval lefegyverző tökéletességgel varázsolta elénk. Ám mindehhez hozzá tartozott még egy fontos körülmény: nevezetesen, hogy a technika sosem tolakodott előtérbe. Kolonits Klára számára a zeneirodalom két legnehezebb áriájának megszólaltatása mintha legsajátabb kifejezési eszköze lenne – szerep és énekes nagy találkozása.”

2013. február 18., operavilag.net, Bóka Gábor