kritikák

A szólisták közül a címszerep terjedelménél fogva kiemelkedett a périt megszemélyesítő Kolonits Klára. Kell-e, lehet-e őt még dicsérni az elmúlt hetek, hónapok, évek egyenletesen magas színvonalú teljesítményei után? Nos, hogy lehet-e, az a kritikusi felkészültség kérdése, hogy kell-e, arra azonban egyértelmű a válasz: kell, mert az ilyen szintű vokális perfekció, mely ugyanakkor a kifejezés intenzitásának ilyen magas fokával párosul, párját ritkító tünemény. Hozzátehetjük: az utóbbi tényező mintha bizonyos mértékig el is terelné a figyelmet arról, hogy az első sem magától értetődő – pedig ilyen színvonalon bizony nagyon nem az. De akárhányszor hallgatjuk Kolonits Klárát, a legkülönbözőbb szerepekben és szólamokban kelti azt a benyomást, hogy a vokális buktatókon könnyed természetességgel lesz úrrá: ezúttal is, holott a péri szólama meglehetősen távol áll a nevéhez elsősorban asszociált drámai koloratúr szerepkörtől.

forrás: jelenkor