30 éves pályafutásom során több vezető Erkel szerepet szólaltathattam meg színpadon és koncertszerűen, jelentős kritikai és közönségsikerrel, és elsajátíthattam az összes vokális eszközt, ami ezeket a csodálatos, de nagyon speciális nehézségeket hordozó áriákat jellemzi.
A 2014-ben megjelent, szakmailag és nemzetközileg is sikeres Bel-Canto Reloaded CD-m folytatásául szerettem volna az Erkel című lemezt létrehozni, ahol a bel canto stílust a magyar nemzeti operák kontextusában mutathatom be.
A zenei rögzítést 2023 januárjában tudtuk megvalósítani a diósdi Phoenix Stúdióban, ahol az előző lemezemet is készítettük. Zenei rendezőnek az Erkel Ferenc díjas Tóth Ibolyát kértem fel, a felvételen pedig Hungarian Studio Orchestra (koncertmester: Bujtor Balázs) működött közre, a férjem, Dinyés Dániel vezénylésével.
A lemez műsorában Hunyadi László Szilágyi Erzsébetje és Bánk Bán Melindaja szóló jelenetei kerültek középpontba, amiket a pályám során több alkalommal szerencsém volt énekelni színpadon és koncerten is.
Eredetileg tervezett műsorban két korai műből is szerepeltek volna áriák: az Erzsébet és Bátori Mária című operákból. Ezeket a Magyar Állami Operaház által szervezett koncertszerű előadásokban alkalmam volt előadni és rögzíteni, és elérhetőek mind lemez formájában, mind a Spotify felületen. Ezek helyett, két olyan ritkán hallott áriát vettük fel, amik újdonságnak számítanak az én repertoáromban is: Mara Románcát a Brankovics György szerb despotáról szóló operából, illetve Erkel utolsó színpadi művet, az István királyt a főszereplő, Crescimira áriája idézi fel. Így a szerző teljes életművét felvázolhatjuk, megmutatva azt a hatalmas ívet, amit az évek során Erkel zeneszerzői stílusa bejárt: a korai, nagyon melizmatikus, belcanto-ihlette szólók fokozatosan deklamatívabb, összetettebb harmóniákkal átkomponált monológokká válnak. Crescimira áriájában különösen meg lehet figyelni a szinte wagneri harmóniákat, amik Erkel korábbi műveire egyáltalán nem voltak jellemzőek.
Erkel nagyszerű hangszerelési érzéke a korábbi operákban is megfigyelhető: már a Hunyadiban is sok a szóló, concertante hangszer, a Bánk Bánkban pedig a hangszerelés egészen egyedi, a cimbalommnak és a viola d’amore-nak (Inhoff Anita) szinte főszereplőnek kijáró súlya van, ennek kiemelésére törekedtük a lemezfelvételen is.
Bár nagyra tartjuk Nádasdy Kálmán nagyszerű átdolgozásait, amelyek dramaturgiai
szempontból jelentősen tömörebbek, a szövegük pedig a néző számára sokszor érthetőbb, maibb, azonban a lemezen az ősváltozatban szólaltatjuk meg a Bánk Bán és a Hunyadi László című operák áriáit. Ezt a döntést hosszú mérlegelés előzte meg: vajon a hallgató képes-e befogadni az eredeti változat régies szövegét, a jelentősen hosszabb és bonyolultabb zenei anyagot? Gondolok itt például Szilágyi Erzsébet belépő áriájára vagy Melinda őrülési jelenetére, amelyek ősváltozatban több mint tíz perces zenei egységek. A választ szerencsére a közönség adhatta meg.
Bánk Bán Melindáját 2006-ban énekeltem először a Magyar Állami Operaház színpadán, akkor Nádasdy változatban, Kerényi Imre rendezésében. Később, 2010 novemberében az ősváltozatot koncertszerűen mutattuk be, ezt a televízió is közvetítette. Azt követte a 2012-es ősváltozaton alapuló, de inkább Nádasdy verzió, Káel Csaba rendezésében, 2017 márciusában pedig a Szegedi Nemzeti Színházban szerencsém volt kétszer is alakítani Melinda szerepét, Galgóczy Judit rendezésében, az ősváltozatban. A közönség lelkesen fogadta ezt az ősváltozatot, kíváncsisággal és nyitottsággal ismerkedve az eddig ritkán vagy egyáltalán nem hallott dallamokkal.
Ugyanezt tapasztaltam Hunyadi László ősváltozat újkori premierjén, 2022 márciusában. A bő 3 órás zenei anyag, kiegészítve az összetett színpadtechnika által diktált hosszú szünetekkel eleinte 5 órán át tartott, ami talán csak a Wagner műveken szocializálódott nézők számára megszokott időtartam – ennek ellenére az előadást telt házakkal játszottuk idén már másodjára, hosszú szeriákkal, hatalmas közonségsikerrel és kedvező kritikai fogadtatással.
Így tehát a lemezen is az ősváltozatban szólaltatjuk meg Szilágyi Erzsébet belépőjét és a La
Grange-áriát, illetve a Bánk Bánból az „Ölj meg engem, Bánk” áriát és Melinda őrülési jelenetét. Bízunk abban, hogy stúdiófelvételen is megnyerik a közönség tetszését.
Itthon nem készült még Erkel Hősnőiről portré-lemez, amely minden oldalról bemutatná a zeneszerző nőalakjait, külföldön pedig komoly érdeklődést tapasztaltam, amit nem tudtam méltó felvételekkel viszonozni. Úgy vélem, a partitúrákban rejtett nemzeti kincs lapul, amit kötelességem, kötelességünk megismertetni a nagyvilággal.
