Holnapra

Holnapra(Lucia premier/előhang)Ez a 11 másodperc annak az érzésnek az esszenciája, amin mi "Luciások" mindannyian…

Közzétette: Klára Kolonits – 2016. november 17., csütörtök

Ez a 11 másodperc annak az érzésnek az esszenciája, amin mi „Luciások” mindannyian átmentünk az utóbbi hetekben. Nem zenei, hanem szinte „élsport” értelemben szól önmagunk és a körülmények legyőzéséről-és ebben az értelemben talán nem is a holnapi bemutató főpróbája, hanem az elvégzett munka gyümölcse.
Amikor pár hónapja megtudtuk, hogy a Lammermoori Lucia ősváltozata kerül bemutatásra, talán nem is fogtuk fel, milyen irtózatos mennyiségű munka vár ránk, pusztán attól a ténytől, hogy egyes kulcsjelenetek és áriák kis- illetve nagy-szekunddal feljebb fognak elhangozni…hogy el kell dobni szinte mindent, amit erről a darabról gondoltunk, új énektechnikai megoldások, új díszítések kellenek..Más erőbeosztást igényel, hogy a jelenetek ezúttal húzatlanul (kivéve Lucia első áriája, ami a standard húzással megy), teljes egészében az eredeti zeneszerzői koncepciót követik. Mint egy dominó-sor, úgy hullottak ránk a nehézségek, a díszlettel kapcsolatban, és egy betegség és lemondás az utolsó másodpercben…Mit kaptunk mégis? Mit kaptam én, mégis?
A társulat érzését.Tulajdonképpen egy olyan generáció tagja vagyok, aki soha, sehol nem lehetett már társulati tag jogilag.Igazából érzésben sem.Kicsit összeszoruló szívvel hallgatom, olvasom az elődök visszaemlékezéseit, milyen lehetett valahol egy egész részének, tagjának lenni.
Itt és most ez sikerült.Úgy érzem, minden szereplőtársam egyet akar, egyszerre lélegzik ebben a történetben,mindenki, aki a produkciót segíti, nélkülözhetetlen építő kövekként beleépül, hogy „MI” legyünk és ne szétszóródott kavics…
Amikor egy énekes egy bravúr-szerepet énekel, szinte tapintható,hogy egy energiahullám hátán tud csak felemelkedni a talán soha ki nem énekelt magasságokba.Én itt és most megkapom, a társaimtól a színpad innenső, túlsó, sőt, alattam elterülő oldaláról is..ez a bizalom,szeretet és akarat segített hozzá ehhez a darabzáró magas F hanghoz, amit még előadásban soha nem énekeltem…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük