Szilágyi Erzsébetet Kolonits Klárától halljuk, nem túlzás, világszínvonalon. Neki köszönhetően gondolhatunk bele abba, hogy mit élhet át az az anya, aki a fia kivégzésén azt látja, hogy háromszor is lesújt a pallos, de nem okoz sérülést, az áldozat tehát életben maradhat – azonban a pallosnak negyedszer is le kell sújtania.
forrás: Olvass bele
kritikák
Minden alkalommal, amikor erről az énekesről beszélek, meg kell ismételnem magam. Ha lenne lehetősége gyakrabban fellépni Magyarországon kívül, pillanatok alatt elsöpörné azt a tengernyi vokális szemetet, amit már megszoktunk. Itt, Olaszországban például a „négy kanton játékának” szabálya érvényesül: bábuk cserélgetése, és mindig ugyanazok járnak körbe. A színházakkal gyakran összejátszó ügynökségek hatalma soha nem fog megszűnni, ehhez hozzá kell szoknunk. Kolonits Szilagy Etszébet szerepét, amely valóban áthatolhatatlan, a tőle megszokott technikai felkészültséggel oldja meg, amely azonban nem teszi a koloratúrát puszta gyakorlattá. Mindig minden az értelmezés és a kifejezőerő szolgálatában áll. A zárójelenetben, amelyben László fia lefejezését látja, kétségbeesése kézzelfogható, és valódi érzelmekhez vezet. Remélem, még sokszor hallhatom, talán kívánságként, Magyarországon kívül is!
forrás: Lirica Oggi