“A közönség kedvence Kolonits Klára Giuliettája volt. Kolonits manapság kétségtelenül a magyar belcanto királynője, és az előadása bizonyítéka volt a műfaj iránti rajongásának és elkötelezettségének. Édes, gömbölyű, aranyszínű, tiszta hangját öröm hallgatni, és nem mellesleg fantasztikusan uralkodik rajta: olyan természetesen énekel a koloratúrákat és magas hangokat, mintha csak levegőt venne.

2016. május 24., bachtrack.com, Gyárfás Orsolya

“Kolonits Klára alakításáról ezúttal is csak szuperlatívuszokban lehet írni. Színekben gazdagon, végig egyenletesen magas színvonalon énekelte Júlia lírai szólamát. A koloratúrák nem pusztán virtuóz énektechnikája megcsillogtatását szolgálták, hanem megvolt a pontos helyük és szerepük a zenei ábrázolásban. Lenyűgöző zenei érzékenység, biztos, a nehezebb részeket is gördülékenyen megszólaltató énektechnika, csodálatosan csillogó koloratúrák és a szereppel történő mély érzelmi azonosulás jellemezték ezúttal is produkcióját. “

2016. május 26., melpomene.blog.hu, Péter Zoltán

“Arra, hogy Júlia szerepében Kolonits Klára brillírozni fog, körülbelül számítani lehetett, és nem is kellett csalódni. Az első ária recitatívójának alig érzékelhető elfogódottsága után magában az áriában már csodálatosan énekelt. A szerep tökéletesen megfelel jelenlegi pályaszakaszának, amikor a bravúrkoloratúrából egyre nagyobb lépéseket tesz a drámai koloratúra és egyben a lírai szoprán felé is. Hogy a fermaták rajongói semmiféle hiányt ne érezzenek, arról pompás magas hangok közt még egy magas E is gondoskodott, a gyöngyöző futamok mellett azonban én mégis legjobban a lírai részek atmoszférateremtésének, a legatók puhaságának örültem. Sose hittem bennük, sose tudtam rajongani az üres virtuozitást prezentáló koloratúrszopránokért, ha a középfekvésből hiányzott a hang bársonya, a hangadásnak az olasz szaknyelvben „sima éneklésnek” nevezett folyamatossága.

Elmondhatjuk, hogy Kolonits mára teljesen birtokában van szerepköre minden eszközének, a magyar operajátszásban ő a folytatója a Gyurkovics Mária – Ágai Karola – Szűcs Márta – Fekete Veronika vonalnak. Lehet hasonlítani hozzájuk is, vagy mint én is sokszor belestem, beleesem a hibába, lehet nagy külföldi elődökhöz és kortársakhoz is. Miben hasonlít rájuk, miben tér el tőlük, ki is az ő énekesi rokona? Lehet hasonlítgatni, de nem érdemes. Kolonits Klára ma már önálló brand. Önmagáért és művészetéért, bárkitől függetlenül lehet és érdemes szeretni.”

2016. május 31., momus.hu, ppp

“Tiszta érzelem. Végre. Néha előfordul, akkor is ha az elvárások az elején nem is voltak olyan magasak. Capuleti előadása az Erkelben igazán izgalmasnak bizonyult, főleg a Giuliettát éneklő drámai koloratúrszopránnak, Kolonits Klárának köszönhetően. Ezt a nagy kifejezést kivételesen túlzás nélkül tudok használni: La Divina után, a “soprano drammatico d’agilità” hangok tulajdonképpen nincsenek. Kolonits nagy betűvel Életet hozta a Bellini-hősnőnek, ráadásul hímezve a szólamát nyaktörő magasságokkal. Fináléban maga Ész, a második felvonásbeli áriában pedig az E nem túl hosszán, viszont precízen és zengően szólt. Ezen felül még a tökéletes mezzavoce pillanatokat érdemes említeni, amelyek kitűnően szóltak a Kolonits Klára személyes dinamikájában és eszköze voltak a szerep személyiségének, végzetes szerelem sokoldalúságának a tolmácsolására. Abszolút sikeres szerepdebütálás.”

2016. május 24., facebook.com, Stefano Italiano