Magyar bel canto – Kritika Kolonits Klára Erkel-lemezéről 

forrás: https://kortarsonline.hu/aktual/kolonits-klara-erkel-lemez-kritika.html

Kolonits Klára Erkel-lemeze az utóbbi évek egyik legizgalmasabb operakiadványa: sohasem fordult még elő, hogy egy kiváló énekesünk nemzeti operaszerzőnk darabjaiból válogasson egy CD-kiadás számára. A felvétel érdemei bebizonyítják számunkra, hogy milyen nagy hatású operakomponista Erkel Ferenc.

Kolonits Klára „Erkel” című lemezének borítója  Kép forrása
Kolonits Klára „Erkel” című lemezének borítója

Erkel Ferencnél aligha van ellentmondásosabban megítélt operakomponista, hiszen miközben a szakma egyöntetűen elismeri a magyar zenei élet intézményesüléséért tett erőfeszítéseit – hisz olyan intézmények létrejöttében vállalt jelentős szerepet, mint a Magyar Királyi Operaház, a Zeneakadémia, vagy a Budapesti Filharmóniai Társaság –, zeneszerzői életművéről már sokan kritikusan nyilatkoznak. Operaszerzői stílusát a szakma egy része nem tartja eredetinek, csak a korabeli francia és olasz irányzatok verbunkossal beoltott utánérzetének, és úgy érzik, operáiban a zeneileg érdekesebb részletek unalmas negyedórákkal váltakoznak, valamint kritikával illetik szövegkönyvei dramaturgiai fogyatékosságait is. Életművének felemás megítélése a két világháború között odáig vezetett, hogy a Hunyadi Lászlót és a Bánk bánt a kor elismert színházi szakemberei drasztikus átdolgozásnak vetették alá – librettóikat újraírták, Erkel zenei anyagát felhasználva új jelenteket hoztak létre, másokat kihúztak, énekes számaik egy részéből zenekari intermezzókat készítettek, hangszerelésüket kiigazították stb. –, s ettől kezdve általánosan elterjedt vélekedéssé vált, hogy Erkel darabjai eredeti formájukban már nem tarthatnak számot a közönség érdeklődésére.

1945 után meg is indult az Erkel-operák átdolgozási dömpingje. A Magyar Rádió ugyan mind a nyolc darabját rögzítette, valamint Szegeden játszották egy ideig a Saroltát, Debrecenben és Budapesten a Brankovics Györgyöt, az Erkel Színházban a Dózsa Györgyöt, de egyszer sem a komponista által jóváhagyott, végső szerzői verziókat szólaltatták meg vagy rögzítették hangfelvételeken. A 20. században eszményinek tartott dramaturgiai elveknek megfelelően a többi Erkel-opera szövegkönyveit is újraírták, zenei anyagukat tömörítették, újrahangszerelték, meghúzták vagy éppen új jelenetekkel gazdagították azokat.

„Brankovics György – Mara románca” Kolonits Klára előadásában

Végre eredeti formájukban

Nemzeti operaszerzőnk életművének megítélése napjainkban se változott sokat, és két legnépszerűbb darabját ma is különböző átiratokban, változatokban játsszák dalszínházaink. A Magyar Állami Operaház a Bánk bánt jelenleg például egy szerzői változatnak semmiképpen nem tekinthető formában játssza. A közelmúltban egyedül a Szegedi Nemzeti Színház tett kísérletet a darab minimális húzásokkal és szövegkorrekciókkal történő szcenírozott bemutatására 2016-ban, míg 2010 előtt a debreceni Csokonai Színház direktoraként Vidnyánszky Attila karolta fel nemzeti operánk ügyét, s valósított meg az eredeti zenei formákat a szerzői szándékokhoz hívebben megszólaltató előadást.

Mindezek fényében semmi meglepő nincs benne, hogy egyetlen operaénekesünk sem jelentkezett Erkel-albummal Kolonits Klára 2024-es lemezéig.

A művésznő a kora romantikus, bel canto előadásmód felől közelít Erkel dalműveihez, hiszen Erkel is ehhez az operastílushoz csatlakozott darabjaival. A bel canto, vagyis a szép éneklés 19. század eleji gyakorlata a hang szépségét, a virtuóz dallamformálást helyezte a középpontba, miközben a bravúráriák, őrülési jelenetek cifra ékítményei korántsem csak a primadonnák tehetségének öncélű fitogtatását szolgálták. Megfelelő stílusismerettel és technikai rutinnal ugyanis a dráma szolgálatába lehet állítani a túlburjánzó koloratúrákat, amelyek így zeneileg hitelesen ábrázolják a hősnők lelkivilágát. Ezt a stílust a két világháború között már meghaladottnak gondolták, sőt, még 1945 után is elfogadott volt Donizetti, Bellini vagy Rossini darabjainak brutális megcsonkítása. Kolonits Klára azonban végre eredeti formájukban, csupán szövegkorrekciókat alkalmazva, a maga teljességében mutatja be Erkel verbunkossal és népies műdallal beoltott, olasz és francia minták alapján létrehozott bel canto stílusát, illetve annak továbbfejlődését. A két ismert dalmű mellett ugyanis felkerült a lemezre egy-egy részlet a Brankovics Györgyből és az István királyból is.

Brankovics György a szerző egyetlen operája, amely nem a magyar történelemből meríti témáját, és deklamáló énekszólamai, súlyosabb hangszerelése, drámaibb szopránt igénylő hősnője már a wagneri zenedráma felé mutat előre. A lemezre a Mara románca került fel az opuszból. Ebben a hősnő egy számára addig ismeretlen érzéssel szembesül, amelyet magának sem mer bevallani: beleszeretett egy titokzatos férfibe. Kolonits a teltebb, sötétebb szoprán hangot igénylő szólamot is kifogástalanul abszolválja, szép dallamívekkel tagolja részekre az áriát, s a visszafogottabb hangvételtől fokozatosan jutunk el az érzelmi kiteljesedést jelentő tetőpontig.

Amire csak a legnagyobb énekesek képesek

Crescimira áriája az István királyból szintén a felfedezés erejével hatott, mert végre egy nagy formátumú énekesnő tolmácsolásában hallhatjuk Imre herceg jegyesének elbeszélését az álmában megjelenő angyal üzenetéről. Az opera korábban rövidített és teljes változatban is megjelent CD-n, de a kiadványok készítőinek egyszer sem sikerült minden tekintetben kifogástalan énekest találniuk a horvát királylány szerepére. Az áriában a hullámzó dallamvilág erős atmoszférát teremt, miközben az álom elbeszélését misztikusan sejtelmes zenekari kíséret veszi körül. Kolonits átszellemülten tolmácsolja álmát, miközben végig érezzük a beteljesülés reménye által előidézett örömének visszafogott izgatottságát.

A művésznő régi szerepei közül a Hunyadi Lászlóból Szilágyi Erzsébet, a Bánk bánból pedig Melinda zenei anyagának jelentős része került még a CD-re. A felvétel legnagyobb értéke, hogy mindkét hősnő számai húzás nélkül lettek rögzítve. Melinda őrülési jelenetét az élő előadások alkalmával is csak kivételes alkalmakkor hallhattuk teljesebb verzióban, s ez idáig azt az opera egyetlen „teljes felvétele” sem rögzítette vágatlan terjedelmében. Pedig a Tisza-parti jelenet a Bánk bán, sőt az egész életmű egyik legizgalmasabb részlete.

Erkel ugyanis sajátosan fejlesztette tovább az olasz komponistáktól eltanult őrülési jelenetet, és pszichológiailag hitelesen ábrázolja, ahogy Melinda zaklatott lelkiállapotban megérkezik a folyópartra, majd a valóságtól eltávolodva megőrül. A vihar a hősnő lelkiállapotának metaforájaként értelmezhető, ily módon a realisztikus külső táj belső tájjá, a Tisza pedig az e világi és túlvilági lét között húzódó határfolyóvá lényegül át. Ellentétben Donizetti vagy Bellini operáival, Erkel nemcsak a megbomlott elméjű hősnőt tárja elénk, hanem az őrületig vezető utat is felvázolja.

Kolonits Klára „Erkel” című lemezének teljes borítója  Kép forrása
Kolonits Klára „Erkel” című lemezének teljes borítója

Kolonits már a 2017-es szegedi előadásban is meggyőzött róla, hogy az operairodalom egyik legizgalmasabb fél óráját hallhatjuk nemzeti dalművünkben.

Az egyre vadabb tempójú verbunkos részletek jelzik az őrület kiteljesedését, a táncot összekapcsolják a túlvilágra való átlépéssel, és ezzel megidézik, sőt beépítik a dalműbe a középkori haláltánc műfaját. Kolonits virtuóz éneklése, kristálytisztán csengő koloratúrái érzékenyen reagálnak Melinda lelkivilágának rezdüléseire, és íly módon a burjánzó ékítményeket a drámai kifejezőerő szolgálatába állítva hitelesen ábrázolja az őrületig vezető utat. Melinda első felvonásbeli áriája, az Ölj meg engemet talán az egész album legszívszorítóbb részlete. A művésznő képes felkelteni részvétünket a nagyúr szerencsétlen sorsú felesége iránt. Érzelemteljes, kifinomult éneklése finom dinamikai árnyalataival megejtően magával ragadó.

„Hunyadi László – Szép reménysugár”

Szilágyi Erzsébet díszítésekkel teletűzdelt szólamai nemcsak az olasz, hanem a francia bel canto világából is bőven merítenek. Erkel egyik mintaképe minden bizonnyal Meyerbeer A hugenották című darabjában szereplő Valois Margit lehetett, Kolonits pedig az özvegységre jutott, gyermekeiért aggódó nagyasszony figurájával is hitelesen azonosul, és erről immár nemcsak az élő előadások, hanem a CD segítségével is meggyőződhetünk. Előadásában a Hunyadi Lászlóból rögzített részletek szintén lekötik a hallgatóság figyelmét, hiszen azokban egy percnyi üresjárat sincs: romantikusan szélsőséges érzelmek villannak fel bennük az aggódástól a kétségbeesésen át a mindent elsöprő örömteljes reményig, mindezt olyan muzikalitással adva elő, amelyre csak a legnagyobb énekesek képesek.

A katartikus élmény létrejöttében a zenekarnak is oroszlánrésze van: Dinyés Dániel vezetésével a zenészek árnyalatokban gazdag játéka nagyszerű zenedramaturgiai hátteret biztosít az énekesnő számára. Külön dicséret illeti a Brankovics- és István király-részletek revelatív erejű megszólaltatását, de a Tisza-parti jelenet zenekari szövetét is ritkán hallhatjuk ilyen magával ragadó előadásban. Dinyés nagyon hatásosan építi fel a drámai csúcspontokat, fokozza a végletekig az érzelmeket.

A kartontokban, igényes kivitelezésben megjelentetett és kifogástalan hangtechnikával rögzített felvétel egyetlen hiányossága a kísérőfüzet. Ez azonban nem csökkenti a kiadvány jelentőségét: Kolonits Klára Erkel-albuma nemcsak egy kivételes képességekkel és tehetséggel rendelkező énekesnő pályájának egyik újabb csúcspontja, de az Erkel-operák előadás-történetében is mérföldkő. Rávilágít a komponista hatásosságára, eredetiségére, és felhívja a figyelmünket kevésbé ismert operáinak értékeire.

Péter Zoltán

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük