kritikák

Közhely, mert annyian mondják, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. Ahhoz, hogy ilyen hatásosan tudjon Nixon szerepében Szemerédy megjelenni, köszönhető még Kolonits Klárának, aki Pat Nixon szerepében gyakorlatilag végig ott állt mellette. Kolonits megint meglepett, de tőle már-már el is várja az ember, hogy egy szerepben akkor is rukkoljon elő valami váratlanul hatásos megoldással, ha az nem vág egybe eddigi, folyamatos fejlődést mutató pályájával. Ez a First Lady nemcsak szimplán ott áll/él az Elnök mellett, segíti és erősíti azt, aki egyébként jócskán rászorul a támogatásra. Kettejük párosa ritka összeszokottságról árulkodik (noha emlékeim szerint még nemigen kerültek össze színpadon), ami mindkettejük színpadi jelenlétét erősíti. Kolonitsnak van magánszáma is a dalműben, a Városi Séta, amit végtelenül természetesen és hihetően teljesít a szétszabdalt színpad ellenére is, a tőle megszokott hangi megfelelésen túl. Hogy Kolonits Klára mekkora színésznő, azt zárókép kiemelkedően ihletettre sikerült jelenetében tapasztalhatjuk, amikor a két „elnöki” házaspár egy kanapén egymás mellett ülve szemléli a világot (erre a jelenetre még visszatérnék). Az amerikai elnökné szerepében olyan döbbenetes elhihető erővel néz bele a kamerába, hogy nézőként is nem tudjuk levenni a tekintetünket róla. Ott értjük meg az ötnapos elnöki látogatás sikerét, ezen a mindent leuraló szuggesztív tekinteten keresztül.

2024. szeptember 29., momus, zéta