Norma

Vincenzo Bellini: Norma

Nekem ez életem legkomplexebb szerepe, amiben rengeteg a negatív vonás. Norma a gyermekeit akarja megölni, csak hogy boldogtalanná tegye a gyerekek apját, aki másba szerelmes. Ehhez hasonló feladattal még nem találkoztam a színpadon. A dramatikus szerepeim is a karakánabb szerepek felé húztak, de ilyen önsorsrontó, másokra tekintettel nem lévő, bosszúálló figura még soha nem került az utamba. Erre is meg kell érni, hogy az ember a színpadon ne akarjon mindenáron szép és bájos arcot mutatni. A sors nagyon jól kavarja a szálakat, hiszen az anyaszerepek, például a Bánk bán Melindája jó lépcsőfok egy Normához, hisz Melinda őrületében is van valami egyszerre ijesztő és szánalmat keltő. Norma és a szerelme meghalnak ugyan, de ez megváltó halál, hisz Norma visszakapja a szerelmét. A történet rendkívül emberi, mert semmi sem fekete-fehér benne. Ahogy az énekesi pálya sem az. Nagyon sokat gondolkozom azon, hogy van egy út nőként, amin végig kell menni. Ennek az útnak az árnyoldalait ugyanolyan kötelességem megmutatni előadóként, mint a fiatalságra és szépségre alapozó szerepeket. Meg kell őrizni a tisztaságra való hajlamot mindenkor, a hangi frissesség sohasem tűnhet el, csak gazdagodhat az élet árnyoldalaival.