Récital – Toulouse 2019

október 3. 12:30

Théâtre du Capitole, Toulouse, France

Kolonits Klára – varázslatos déli koncert a Capitole-ban

Második találkozás Kolonits Klárával, a Capitole Normájával. Egy szépséges pillanat, tele zenével és érzelmekkel.

A művésznő, aki régóta elismert Liszt-előadó, a koncert első részét ennek a zeneszerzőnek szentelte. Hat dalban felváltva álmodónak, titokzatosnak, rémültnek vagy dühösnek láttuk, minden darab interpretációja más is más volt, mindig új és izgalmas színekkel. Ez a zene általában nem is az én világom, bár az ezer árnyalatú hangját székhez szögezve hallgattam. Robert Gonnella zongorakísérete szintén minden dalban más színeket és más érzelmi világot ábrázol.

A második (operai) rész első számában a művésznő szintén az anyaországát képvisel. Számára az egyik legkedvesebb, általam pedig sose hallott ária – “Nagy ég, remegek!” hangzik el. A koncert hangulata, közönség figyelme fokozódik. Érezzük, hogy egy óriási pillanatban van részünk, a zenei és interpretációs szempontból egyaránt. A hang, jól bemelegedve a dalokban, kibontakozik, a voluménje bővül, lenyűgöző terjedelmet átívelő futamok és staccatók karneváljában száll fel. A művésznő nem csak mélyen éli át, de a közönség felé is közvetíti az ária érzelmi tartalmát, érezzük, hogy a darab nagyon közel áll a szívéhez. A hallgatók még hosszabb, még lelkesebb ovációval fogadnak el az operái számot, mint a dalokat.

Számomra a program legizgalmasabb részének tűnt már előre is a Linda di Chamounix áriája, és azt követő “O beau pays de la Touraine” a Hugenottákból. Az előbbi egy tiszta gyöngyszem, az öröm és a kábító virtuozitás kitörése. Staccatók, trillák, futamok, végtelen díszítések és variációk – az ének-öröm legtisztább lényege. Lenyűgöző, ahogy az énekesnő a legnehezebb technikai kihívásokat látható örömmel és könnyedséggel oldja meg. Nem biztos hogy színpadi előadásban ugyanennyi futamot és variációt énekelne, de ebben a koncertszerű kontextusban az eredmény valami mesés volt – ahogy a következő szám is. Nemesebb színekkel és tartással, ahogy illik egy királynőnek, hajszálnyival visszafogottabb variációkkal – de ugyanolyan precíz, gyönyörű és fényes staccatókkal, trillákkal, háromvonalas regiszterrel. Mit mondják hát, csak mélyen hajolni lehet ekkora technikai tudás és ekkora szív előtt.
Ráadásnak még egy Erkel ária hangzik el. Sokkal drámaibb hatású (ami érthető, mivel a hősnő a saját férjét kéri, hogy ne a közös gyereküket, inkább őt ölje meg). Egyes frázisokban a közelgő őrület jelét vélem hallani. Biztos, hogy ez a zene nagyon közel áll az olasz belcantóhoz, mind az énektechnikában, mind a kifejezésben. Így a koncert a legintenzívebb érzelmek tengerében véget ér.
Egy valóban gyönyörű óra volt, ami túl gyorsan telt el, még sokáig szeretnénk hallgatni!!! Nagyon remélem hogy a következő években újra és újra halljuk Kolonits Klárát a rózsaszín városban.

október 3. 2019, CarayonK, Kévin Carayon

Christophe Ghristi idén bemutatta nekünk a Magyar Állami Operaház csillagát, Kolonits Klárát, aki teljesen lenyűgöző volt akár Normáként, akár ezen a koncerten is. Tiszta luxus őt hallgatni (méghozzá 5 euróért, mivel a koncert Midis de Capitole sorozatba tartózik).
A programban Liszt, Donizetti, Meyerbeer és Ferenc Erkel műveit hallhattuk.
Kolonits egy dalcsokorral kezd, klasszikus válogatással a Liszt-dalokból (Petrarca-szonettek stb.). Egyértelmű, hogy ez a repertoár közel áll hozzá és igazi szakértőként adja elő. A hangját nem mondanám drámai koloratúrnak, inkább “nagy lírai” koloratúrnak – csupán azért, mert a felső regiszterben nyílik legcsodálatosabban, miközben egy drámai szopránnak lejjebb lenne a csúcspontja. Bár azt meg kell hogy mondjam, Kolonits közép- és alsó lágéban szintén gyönyörűen szól! Ezeket a részleteket félre téve,a Liszt-dalcsokor stílusosan, csodaszép színekkel hangzik el.
Utána találkozunk a másik magyar zeneszerzővel, egy híres művén keresztül. “Nagy Ég, remegek” – ária hangzik el, természetesen eredeti magyar nyelven. Nagyon drámai és megható az előadásnak köszönhetően, mindannyian érthettük a zene és számunkra idegen szöveg mögött álló érzelmeket.


Linda di Chamounix cabalettája következik, ez a kis kincs, amit Kolonits – Normához hasonlóan – saját káprázatos variációkkal ad elő. Díszítések, trillák, magasságok, staccatok, a rengeteg magas D vagy Esz a legkisebb erőfeszítés nélkül hangzik el – és lássuk be, ez nem egy aprócska kis hang! Egyszerűen annyira természetes számára ez a magas regiszter, a hang magától nyílik és telten, gömbölyűen szól a legnehezebb részekben is – és ez az, ami nála teljesen különleges.
Következő darab a Kolonits nagy szerepe, egy fétis-szerep, Marguerite de Valois a Hugenottákból. Kicsit jobban tudom megítélni a francia kiejtést mint a magyart, és bár kicsivel lehetne még finomítani rajta, azt szeretném mondani hogy a szöveg teljesen érthető. Francia ide vagy oda, ez semmivel nem hátráltatja az éneklésben, ami pompás, ismét nagy stílusérzékkel, de ebbe nem kételkedtem, mivel ahogy mondtam, színpadon is énekelte ezt a szerepet, többször is.
A végére, ráadásnak még egy Erkel-áriát hallhattunk, Melinda lírai áriáját. Részemről még egy ráadás beleférne, de igazán nem is volt idő rá. Norma után, ez egy csodálatos találkozás volt megint, valódi luxus.

október 11. 2019, Mélomanie – Radio Présence

Franz Liszt (1811-1886)
Kling leise, mein Lied
Loreley
Oh, quand je dors
O, lieb, so lang du lieben kannst !
Es muss ein Wunderbares sein
I vidi in terra angelici costumi

Ferenc Erkel (1810-1893)
Nagy ég, remegek !

Gaetano Donizetti (1797-1848) 
Ah, tardai troppo… O, luce di quest’anima

Giacomo Meyerbeer (1791-1864)
Ô, beau pays de la Touraine… À ce mot seul s’anime

ráadás:
Ferenc Erkel (1810-1893)
Ölj meg engem, Bánk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük