“Kolonits Klárának viszont nagyszerűen állt Gilda szerepe. Ezúttal is szép, csillogó szoprán hangon énekelte végig az estét, magabiztos énektechnikájával mindvégig könnyedén formálta meg a dallamokat. Éneklésében minden hangnak megvolt a maga szerepe és jelentősége.”
2015. május 11., prae.hu, Péter Zoltán
“A pesti operabarátok Kolonits Gildája miatt várták a miskolciak vendégjátékát, ami teljesen érthető — mivel egyáltalán nem érthető, hogy miért nem énekli a szerepet a Ház legnagyobb koloratúrszopránja Budapesten is?
Ami a szerep vokális megoldását illeti, Kolonits nem kevesebbet tett, mint hogy rehabilitálta Gilda szerepét, revelatív erővel visszaperelve azoktól a csontsovány, erőtlen hangú, vértelen kislányoktól, akikre az utolsó 20 évben bízni szokták itthon és külföldön egyaránt. Szűcs Márta hasonló hangkarakterű Gildája óta nem hallottam ilyen színvonalon interpretálni a szólamot, végre nem csak az előadás felében lehetett hallani, hanem azokban a drámai részekben is, ahol a vékony, erőtlen szopránhangokat csak elképzeli az ember, de valójában nem hallja őket. Csodálatosan énekelte a szerep lírai részeit is, puhán, ihletetten szóltak a koloratúrák, csengtek a trillák — tehát tökéletesen valósult meg hangilag, zeneileg is az a fordulat, amelyben a 2. és 3. felvonás között Gilda az apja által féltett és terrorizált, ketrecbe zárt leánykából a szerelméért harcoló és önmagát is feláldozó drámai hősnővé alakul.”
2015. május 6., momus.hu, ppp
“Nem árulok zsákbamacskát: döntően Kolonits Klára laudációja következik, ugyanis olyan mértékben túlragyogta az egész mezőnyt, hogy számomra az előadás egyértelműen Gildáról szólt a mai napon. Az ő története elevenedett meg, az vált érdekessé. Az opera és a színház már csak ilyen: farkastörvények uralkodnak. Azzal KELL mennünk, akinek erősebb a jelenléte vagy-és jelentősebb az énekesi teljesítménye. Kolonits Klára alakításában benne van az ártatlan fiatal lány, aki nem sápkóros, hanem alapvetően életvidám teremtés. Nem könnyű eljátszani, de Kolonits Klárának elhisszük, hogy van ilyen ember, aki eredendően jó és akkor is szeret, ha biztos benne, hogy kihasználták csak.”
2015. április 25., mezeinezo.blog.hu, Makk Zsuzsanna