kritikák

Kolonits hosszabb pihenő után a premieren lépett először közönség elé, hatalmas személyes sikert aratva. A darab minden pillanatában uralja a színpadot, igazi királynőként vesz részt a cselekményben, még akkor is, amikor térden csúszva kéri ellenfele bocsánatát.

Hangilag fölényesen övé a szólam, de nem a vokális bravúrokra helyezi a hangsúlyt, hanem a lélek mind mélyebb ábrázolására. Híveivel (Anna, Robert és Talbot) való kapcsolata példásan kidolgozott, s mind más és más. Annával bizalmas, szinte pajtási. Robert, ugye, maga a szerelem, a jelenlétében látványosan felolvad akkor is, ha nem érintheti meg. Talbot mellett pedig visszatér a gyermekkorba, mintha az apja lenne. Erzsébettel való összecsapása rendkívül összetett, előbb megalázkodik a szabadulás reményében, de amikor a sértésekkel szembesül, egy pillanat alatt felülkerekedik. Ki nem mondottan is érezzük, hogy Mária győzni fog, mégha nem is ebben az életében, ott lesz majd fia, Jakab, aki átveszi Erzsébettől az angol trónt. (Ha belegondolunk, Kolonits pályáján ez a szituáció hasonlóan már megjelent korábban is, Szilágyi Erzsébet alakjánál.) Elbukását emelt fővel, mély humánummal, szinte derűsen fogadja. Kolonits alakítása egyben hordozza az elmúlt évtizedekben általa megszemélyesített bel canto hősnők kivonatát. Stuart Mária összetett szerepe egyfajta rezümé, ott van benne megannyi Bellini és Donizetti hősnő. Egy kiemelkedő pálya csúcspontja.

2025. május 14., momus.hu, zéta

Kolonits Klára adottsága mintha Stuart Mária szerepére lett volna szabva. Nagy, telt hangon énekel, mégis képes minden trükkös fioritúrát előadni, és nem fél számos áriáját, duettjeit és együtteseit teljes, egészséges magas hangokkal lezárni. Ugyanilyen fontos, hogy Máriája teljes személyiségű nőként jelenik meg, aki rendelkezik reményekkel, félelmekkel, és nem fél kiállni magáért.

A híres jelenet, amelyben ő és Erzsébet találkoznak Fotheringay erdeiben, Kolonits drámai csúcsát mutatta be – amikor megkérdőjelezi Erzsébet legitimitását, ezzel megpecsételve saját tragikus sorsát. Ennek a szopránnak ilyen típusú szerepeket kellene énekelnie minden színházban, amely hajlandó őket színpadra vinni.

2025. június 2., myscena.org, Gianmarco Segato

Kolonits és Balga (Erzsébet királynő szerepében) nagyszerűen közvetítik karaktereik összetettségét abban a nagyszerű párbajban, amelyben Mária már nem bírja tovább a helyzetet unokatestvérével, és kiadja magából a híres „Figlia impura di Bolena, parli tu di disonore? / Meretrice, indegna e oscena, in te cada il mio rossore / Profanato è il soglio inglese, vil bastarda, dal tuo piè!” szövegét: Boleyn tisztátalan lánya, kéjnő, méltatlan, förtelmes, aljas fattyú! Bár zseniális szöveg, de ez az ő halálos ítélete.
(…) Kolonits Klára szoprán olyan Stuart Máriát nyújt, amely vokális kontrollt és kifejezőerőt mutat, egyensúlyban tartva a méltóságot és a kiszolgáltatottságot, nagyon tetszett nekünk, a legjobban az egész szereposztásból.

2025. június 6., Beckmesser

Kolonits Klára már korábban bizonyította, hogy igazi bel canto primadonna, aki elkötelezett a kora romantikus olasz operák megszólaltatása iránt, és a bemutatót nem túlzás az ő jutalomjátékának tekinteni. Három évvel ezelőtt két koncertszerű előadáson már megformálta Stuart Mária alakját, szerepformálása pedig most kiteljesedhetett: technikailag fölényesen uralta a szólamot, szép, csengő szoprán hangon énekelte ki a legnehezebb ékítményeket is. Ismét bebizonyította, hogy a bel canto operák cikornyás koloratúrái megfelelő technikai tudással, érzékenységgel és muzikalitással a drámai folyamatok szolgálatába állíthatók, és az érzelmek széles skálájának felvonultatására adnak lehetőséget a primadonna számára. A művésznő maximálisan azonosult a kiszolgáltatott királynő alakjával, és az előadás végén le is arathatta a megérdemelt babérokat. Szerepformálása nagyon emberi volt, a figura érzelmileg is megérintette. A börtönjelenetben olyan átszellemült magasztossággal énekelt, amire csak kevesen képesek, s a zárójelenetben Mária alakja megdicsőült.

2025. június 19., Kortárs Online, Péter Zoltán