Kolonits Klára vagyok, operaénekes, drámai koloratúrszoprán.
A fellépéseim mellett 2010-től foglalkozom aktívan tanítással, és pálya-tervezéssel, úgynevezett coaching-gal.
A kiindulópont a személyes sorsom volt, egy betegség, az asztma, ami közvetlen életveszélybe sodort 2008-ban és az egész pályámra rányomta a bélyegét 2006 és 2012 között. Az állandó fulladás-rohamok, a kellemetlen mellékhatású gyógyszerek és a tüdőkapacitás drasztikus megváltozása olyan problémákat vetett fel, amihez nem tudtam írásos vagy gyakorlati segítséget találni, magamnak kellett olyan énektechnikai trükköket és metódusokat kitalálnom, amivel a pálya fenntarthatóvá és folytathatóvá vált. Magam fogtam tehát kutató munkába és rátaláltam a Buteyko-légzésterápiára, ami 2012-ben kigyógyított a betegségből (teljesen tünetmentes vagyok a mai napig), és kiinduló ötletet adott egy számomra új légzéstechnika kidolgozásához (2010-től), ami megváltoztatta az énektechnikámat, sőt részben az énekelt repertoáromat is, amelynek eredményeképpen kialakítottam egy sokkal szélesebb hangterjedelmet és egy mozgékonyabb hangadást, ami által alkalmassá vált a hangom a klasszikus bel canto operák és Erkel műveinek női főszerepeire. Ez a légzéstechnika és a hozzá kidolgozott technikai gyakorlatok egy sokkal magabiztosabb és fényesebb magas regisztert eredményeztek, tehát, amikor ez a változás beállt a pályámon, és mindenki által hallhatóvá vált a fejlődés, megjelentek olyan növendékek illetve kollégák, akik ilyen jellegű technikai problémával küzdöttek, illetve egy-egy speciális szerep miatt szükségük volt szakmai tanácsra. 2010-óta lényegesen többet szerepelek, mint a megelőző években, így sokszor egy-egy probléma orvoslására nem volt helyben lehetőség, azonban a technikai fejlődés lehetővé tette a skype-on illetve a messengeren és egyéb internetes felületeken való kommunikációt.
Egyik legkedvesebb tanítványommal, a kolozsvári Antal Líviával, részben kényszerűségből (mivel ő csak 2 havonta tud Budapestre utazni), kifejlesztettünk egy módszert, ami az áriáknak és szerepeknek 2-3 perces videó-részletekre bontásával oldja meg egy-egy nehéz frázis, futam vagy magas hang problémáját. Minden nehézséget okozó részletet külön egységekre bontva bemutatok, és az utat és egyes fázisokat is, amivel kigyakorolhatóvá válik a technikai nehézség. Személyes tapasztalatom szerint a darabokban előforduló, technikai nehézséget okozó lépések, menetek, futamok akkor oldhatók meg a legjobban, ha technikai gyakorlatokat, skálákat írunk belőlük, így könnyebben begyakorolható a jó megoldás, nem fog a növendék mindig ugyanott nehézségekbe ütközni. Ezek a célzott, adaptált skálák,személytelenítik” a nehézséget, az adott lépés többet nem fog egy hangmagassághoz kötődni, hanem minden fekvésben (mély, közép vagy magas regiszter) megoldhatóvá válik, így, amikor az előadandó darabban újra előkerül, már nem jelent többé pszichés akadályt, hanem csak a begyakorolt, reflexxé vált technikai elemet kell reprodukálni.
Ezen projektben kitűzött célom egy olyan, mindenki által könnyen megismerhető és a gyakorlati szakmai életben is, bármely szinten felhasználható és folyamatosan bővíthető ének-módszertani rendszer illetve hangzó gyűjtemény kidolgozása, ami a problémák gyakorlati bemutatásán és megoldásán alapul, mindezt kevés, írott elméleti anyaggal és nagyrészt 2-3 perces, gyakorló video-spotokkal. Minden video részlethez pontos leírás tartozik, a bemutatás témájáról és céljáról, felhasználhatóságáról. A másodlagos cél a gondolkodásmód illusztrálása és átadása, hogy mindenki személyre szabottan alkothassa meg az adott előadási darabokban fellépő nehézségeihez ezeket az adaptált, segítő skálákat, gyakorlatokat.
Az első évad a kiválasztás és útkeresés periódusáról szól.
Kezdő énekes koromban szembesültem avval, hogy Kerényi Miklós György: Az éneklés művészete és pedagógiája című 1959-ben megjelent és azóta számos alkalommal újra kiadott munkája óta nem született olyan nyilvános, és mindenki által elérhető munka, amely az első lépésektől a professzionális előadói illetve pedagógiai pályán át segítené és inspirálná az érdeklődőket. Az azóta eltelt évtizedek fellazították a régi kereteket, az elmélet helyett a gyakorlat, az azonnal megismerés és sok esetben az utánzás vette át a vezető szerepet. Szeretnék egy újfajta, indulást megsegítő, általános, úgynevezett klasszikus énektechnikán alapuló bemutató anyagot összeállítani, ami kitekintést nyújtana egyéb zenés műfajok, az operett és a musical felé is, legnagyobb részben a magyar nyelven való előadás technikai kívánalmainak megfelelően, érintőlegesen kitérve az eredeti nyelven való előadás különbözőségére (olyan hangzóknál, amelyek nem szerepelnek a magyar beszédben). A fiatalkori képzésben nem szerencsés még szigorúan meghatározni, mire, melyik műfajra képzünk, kell lennie egy olyan technikai alapnak, aminek birtokában később specializálódhat a növendék, operára, oratóriumra, musicalre, vagy operettre. Tapasztalatom szerint, ha túl hamar döntésre kényszerítjük a tapasztalatlan és esetleg kialakulatlan egyéniségű fiatalt, akkor sok esetben a könnyebb, gyorsabb sikerrel kecsegtető műfajok, esetleg a pop zene felé fog fordulni. Azonban, ha meghatározunk és bemutatunk egy alap-anyagot, egy bázist, amiben mindegyik műfajból beemelünk áriákat, dalokat, számokat, akkor az elsajátítás közben tehetség típusa könnyebben megnyilatkozik, illetve felismerhetővé válik.
Jelentős tapasztalatot szereztem fiatal prózai színészek zenés színházi szerepekre és castingokra való felkészítésében, illetve tanácsadásban, és az a meglepő tapasztalatom volt, hogy közülük többeknek klasszikus képzésre alkalmas vokális adottságaik voltak, de ez nem lett felfedezve, kifejlesztve. Az én szakmám oldaláról rendkívül nagy hiátus mutatkozik férfi hangokban illetve mélyebb fekvésű női hangokból. Valószínűleg ezek a fiatalok a prózai és zenés osztályokban a Színművészeti Egyetemet választották, és nem lettek bevonzva a tisztán zenei műfajokhoz.
Ez az alap módszertan alkalmas lehet arra, hogy felébressze az igényt a képzésre, illetve segítheti az elindulást.
Az első éves projektemmel a célom a felfedezés és a bevonzás. Tény, hogy egyre kevesebben felvételiznek a klasszikus ének szakokra, egyre kevesebb az Opera, mint műfaj utánpótlása. Azáltal, hogy kitolnám a döntési időszak határát, és megismertetném a fiatalokat a komolyabb, klasszikusabb műfajokkal, a népszerűbbek mellett, idő teremtődne, hogy a valóban klasszikus adottságokat felfedezhessük.
A második évadban folytattuk a beszélgetéseket, de valóban a virtuális énekórák miatt a sorozat egyre népszerűbb lett.
Visszajelzés érkezett, hogy igény van további művészpályák bemutatására. Elkészült egy bő órás interjú Budai Líviával, ez ki fog egészülni hangzó előadásrészletekkel és bőséges képanyaggal, bemutatva pályájának rendkívül nehéz indulását, majd óriási sikereit a világ legnagyobb operaszínpadain. A másik rendkívül érdekes anyag Pászthy Júlia, neves operaénekesnő, a Zeneakadémia kiemelten sikeres énektanárja és leánya, Karosi Júlia, MMA-ösztöndíjas jazz énekesnő közös interjúja. Itt megkíséreljük definiálni a hasonlóságokat és különbségeket a klasszikus és a jazz hangképzés illetve a különböző énekesi pályák indulásáról. Harmadik nagy interjú Schultz Katalinnal készült, hetvenedik születésnapja alkalmából, amelyben magára jellemző emberiséggel és közvetlenséggel mesél a hosszú, gazdag pedagógus pályájáról. Bónusz részként pedig második beszélgetést rögzítünk Baráth Emőkével, ezúttal az énekesi pálya stressz-árnyoldalaira koncentrálva.
A project folytatása és gerince a virtuális énekórák. Az első részben, 2019-es epizódokban bemutatom az alkalmazandó technikai trükköket, fogásokat – külön sorozatban pedig a skálázás és bemelegítés különböző módozatait tárgyalom (erre sokszoros igény érkezett).
A 2019-es évad utolsó harmadának legnagyobb eredménye számomra, hogy a sorozatom közismert lett az énekelni vágyók, a professzionális képzésben résztvevők, kollégák és a tanárok körében is. A média megjelenésben (írott sajtó és élő interjúk) azonosítanak a Masterclassal, releváns kérdések és javaslatok érkeznek hozzám a videókkal kapcsolatban. Kialakult az a gyakorlat, hogy legtöbben a Facebook oldalon tekintik meg a videókat, majd ha valaki vissza szeretne keresni egy interjút, vagy egy technikai probléma megoldását tartalmazó videót, az a holnapon vagy a YouTube-on teszi meg. Egyes védjegyemnek számító technikai mesterfogásokat tartalmazó epizódok, mint az extrém magasságokkal vagy a gyors koloratúrával foglalkozó részek 1400 illetve 1100 körüli megtekintést értek el, de például a Budai Lívia művésznő szakmai indulásának nehézségeit taglaló epizód is közel 1000 megtekintéssel büszkélkedhet. A megtekintések száma stabilan emelkedik. Mivel a videók kezdettől fogva angol felirattal kerülnek a közönség elé, így számos visszajelzés érkezett külföldről is.