A mai téma örökzöld,még könyveket is írtak róla, mégis mai napig folyik a vita: Van-e passaggio? Van-e váltóhang, vagy váltóterület? Esetleg több is, mint egy? Beéneklés alatt, hogyan közelítsük meg a problémás részeket? Lehet-e kigyakorolni az egységes hangszínt, vagy mindig halljuk majd ezeket a “töréseket”? Mi a párhuzam a női hang és egy fúvós hangszer között, és vajon ugyanazok a hasonlóságok egy férfi énekes esetén?
A végén egy kis trükk: az Erkel színház színpadáról hogyan juthassunk hangot a több mint két ezer fős nézőtér utolsó sorába?