kritikák
Mintha nem tudnák kívülről, mintha nem tudnák maguk is elénekelni, hangról hangra, volatináról volatinára, a messinai színház nézői a Norma „Casta Diva” cavatináját a kollektív érzelmek hullámával és intenzív hálával fogadták, amiért ismét a művészi tökéletesség időtlen darabjával kerültek kapcsolatba, amely 1831-ből nyílegyenesen belenyúlik a mai, zaklatott világunkba és megmutatja, hogy csaknem két évszázad telt el anélkül, hogy öregedne ez a dallam, amely olyan gyönyörű, hogy úgy tűnik, nem is ember írta, aki húsból és csontból van, mint mindenki más. Amikor Kolonits Klára invokál – gyönyörűen – „Casta Diva, che inargenti queste sacre, antiche piante…” , a Médeia-mítosz (Norma mintája) Euripidésztől kezdve ezernyi torzuláson átesett, a figura bűntudatos és ártatlan átértelmezései, a kolkhiszi boszorkány történetére különböző inkarnációiban (Euripidész, Pauszaniasz, Ovidius, Seneca, csak a görög-római ókorban), a mai járatos közönség jelentős közönye a fagyöngy által gyakorolt látnoki képesség iránt (erre ma már vannak tőzsdei jegyzések, amelyek megbízhatóbbak), és mindannyian hagyják magukat finoman atölelni Bellini frázisának isteni hosszúságában.
videó
A „halhatatlanság egy rövid pillanatának” ajándékát az előadás kiváló általános színvonala is elősegíti. Kolonits Klara (Norma) hangja egyedi; gyönyörű magja és és kitűnő zenei ízlése jellemez minden olyan pillanatot, ahol az éneklés a magas hangok felé ível: az éneklése pontos, tiszta, különösen ott, ahol a hang elpuhul, hogy az érzelmek vibráló szeizmográfjává váljon. Jó a Kolonits mély regisztere is, amely segítségével fejezi ki tragikus, szenvedélyes Norma lelki világát az angyali, ártatlan Adalgisával szemben
2023. október 3., wanderersite.com
A messinai premieren a közönség nagyra értékelte az opera zenei tisztaságát, a szöveg költőiségét a zenekari prelúdiumtól a híres „Casta Diva”-ig. A főszereplő hangja bőséges frazeálással és vokális finomsággal szólal meg, mind az Adalgisával folytatott párbeszédekben, mind a határozott, erőteljes kórusjelenetekben. Kifinomult rendezés öleli át a minőségi (főleg a hölgyek esetén) interpretációkat: az énektechnika és a kontroll, a hangok terjedelme és mozgékonysága, a hangszínek, az intenzív és hullamzó érzelmek kifejező tolmacsolása – mindez meggyőzővé varázsolja az előadást narratív és dramaturgiai síkon.
2023. szeptember 29., Gazzetta del Sud
Kolonits Klára nagyszerűen tolmácsolta a címszerepet; már a híres „Casta diva”-ban az ominózus magas hangot, amelyet igen gyakran letörve és szaggatva hallunk másoktól, az énekesnő hajlékonyan és hosszan, minden trükközés nélkül adta elő. A hang kifogástalan modulálása jellemezte Kolonits Klára egész előadását, az énekesnő teljes mértékben uralja a színpadot, az interpretáció tekintetében is.
2023. szeptember 28., Tempo Stretto
Norma drámáját Kolonits Klára (és mások) plasztikus, kifejező és energikus hangjai közvetítik; az ő tolmácsolásuk lehetővé teszi, hogy a közönség szemtől szembe nézzen a szereplőkkel, és együtt élje át döntéseik fájdalmát.
A két szoprán duettjei felülmúljak minden percepciót és mélyen érintenek a szívünket.
2023. október 2. unictmagazine
A magyar Kolonits Klára hangja meggyőző, attraktív színnel, korrekt jelenléttel, finom árnyalatokkal és kielégítő tessitúrával rendelkezik.
Az koloratúr részeket inkább hajlékonyan, mint briliánsan kezelte, a magas hangok pedig összességében meggyőző pontossággal szolálnak meg.
2023. szeptember 29., Scherzo.es
Az énekesek teljesítménye meggyőző volt.
Kolonits Klára olyan énekesnő, aki képes uralni a Norma összes aspektusát, de inkább a pianókat részesíti előnyben, lassú tempókat választ, amelyek Bellini művéből mindenekelőtt a kimondhatatlan nyugtalanságot, a bűntudatot, a fájdalmat és a tragikus, áldozatos döntéseket emelik ki.
2023. szeptember 29., Il corriere musicale
interjú
Az elmúlt években 2018-ban Debrecenben, 2019-ben pedig Toulouse-ban léptél fel Normaként. Ez a szerep a repertoárod szívéhez tartozik. Ezúttal Szicíliánkban, Messinában térsz vissza a színpadra Bellini egyik legismertebb nőalakjával. Milyen kihívást jelent ennek a figurának az interpretálása, mind személyiségbeli, mind énekesi szempontból?
Valóban, ez a szerep a repertoárom Himalája hegye. A szerep színészileg ideális, mert bár mítikus figura, de olyan érzelmeket kell közvetiteni, amiket-ha kisebb dimenzióban is, de mind ismerek. Vokálisan olyan összetett kihívás, amilyet más szerep meg sem közelít. A súlyos, drámai deklamációktól az éteri passzázsokig és a bravúros koloratúrákig minden árnyalat megtalálható benne.
Mennyi Norma van Kolonits Klárában?
Sokkal több, mint gondoltam. Megvilágító erejű a munka Francesco Torrigianival. Olyan módon bontotta ki a próbák alatt a szerepet számomra, hogy minden pillanatát a sajátomnak érzem.
Drámai koloratúrszoprán vagy. Ez mit jelent, milyen tulajdonságokkal rendelkezik az ilyen fajta hang, milyen repertoár illik hozzá leginkább?
Én az a fajta énekes vagyok, aki minden szerephez idomul kissé. A lírai szerepekhez világosabb hangszínt keverek ki. Ezt Norma szerepében is kamatoztatni tudom, amikor a reményt, vagy a szerelem első, mindent remélő boldogságának hangjait keltem életre. Amin az elmúlt években sokat dolgoztam, az a drámai, olasz deklamáció, ami egy idegen ajkú művésznek örök, de nagyon vonzó kihívás. A legkedvesebb szerepeim Donizetti, Bellini, Mozart és a fiatal Verdi művei.
Ha fiatalokat szeretnénk megszólítani, hogy jöjjenek operába, te mit mondanád nekik?
Nem könnyű erre mit mondani, mert fiatalon még engem sem vonzott az opera világa. Mindenképpen érdemes élő operaelőadást meglátogatni, mert a felvételek korántsem adják azt a bizsergető, elemi érzést, mint amikor a zenekar, a kórus és az énekesek hangja szinte bekúszik az ember bőre alá.Ez egy olyan műfaj, aminek a megértéséhez alapvető, hogy a szöveget értse a fiatal, aki először találkozik a művel.Itt az olaszok előnyben vannak. A hazámban, Magyarországon mindent eredeti nyelven játszunk, de talán elsőre nem könnyű a kivetítőn követni a szöveget.Ami alapvető, hogy legyen egy tanár, egy szülő, vagy egy rokon (esetemben is így történt) aki beavatja a gyeremeket, segít kiemelni egy szereplőt, akinek a sorsát követni lehet, akivel azonosulni lehet. Magyarországon a férjem, Dinyés Dániel, aki zeneszerző-karmester 10 éve vezet Operabeavató műsorokat és ezeknek én is fellépője vagyok. Bátran kijelenthetem, hogy rengeteg fiatallal szerettettük meg az opera műfaját!